Jajjh...Most annyi információm lett egyszerre,h azt sem tudom,h hol kezdjem...A nagy utunk...
Tehát...
November 9-én hajnali egykor indultunk el Byron bay felé,ami nem egy rövid kis autókázásnak indult,de egy még hosszabb lett belőle...A hajnali egyes indulás a biológiaromboló életvitelünknek köszönhető,de kivételesen hasznát is láttuk...:p
Szal elindultunk,de természetesen itthonhagytunk pár apróságot(példának okáért vittünk európairól ausztrál szabványúra átalakító csatlakozó adapter készüléket(Gabica után szabadon),fényképező aksitöltőt,laptopot,h ki tudjuk másolni a képeket,DE nem vittünk usb kábelt,h a gépre rá is tudjuk másolni...:D annyira tipikus,tudooom...:D)
Na,szépen a sötétben zúztunk lefelé vagyis felfelé az autópályán 110 km/h-val(ekkora ország és ilyen korlátok,amiket betartatnak...botrány...).3 órán keresztül kurva jól elvoltunk,zene,csillagok,hülyeségekről való állandó beszélgetés,de sajnos kezdtünk fáradni,szal az első utunk bevezetett egy útmenti kis boltba,ahol vettünk két kurva nagy red bullt,ami kb. semmit nem segített.(Mellesleg megjegyezném,h a Celicával mentünk,mert megvettük és nagyon hűdehú!!!)Repesztettünk tovább és Gabica nagyon szenvedett a szürkületig,mert az arcába világított az összes szembejövő kamion...(sztem még életemben nem írtam le azt a szót,h kamion...de fura...).Sötétben amúgy annyira nem élvezhető az út,de ma már kaptunk kárpótlást...De nem ugrom ennyire előre...
Az idő hihetetlenül gusztustalan volt,mindenhol ködben voltak a dombok,hegyek,kb. félóránként belefutottunk egy keményebb esőzésbe...Szal mindenki érezze át a fájdalmunkat,mert tényleg nagyon szar volt.A táblák mellesleg itt tényleges veszélyt jelentenek. Tehát ha vki idejönne és nem nagyon tartja be a sebességkorlátokat,akkor nyugodtan nézze az útszélen a kis kereszteket és virágokat,mert nem ő lesz az első,aki belerepül vmibe...És a másik fontos,h ugyebár mindenkinek nagy újdonságot jelentenek a táblák,h hűűűű,kenguruk fognak átugrálni meg koalák meg vad lovak...De az a durva,h tényleg. Erre ma kellett rádöbbennem,amikor az útelválasztón a fűben megláttam egy halálra gázolt kengurut,akinek kitört a nyaka...Nem szeretnék lehangolni senkit,de tényleg vigyázzon mindenki...Más!
Visszatérve az utunkra rohadt fárasztó még az anyósülésen is végigszenvedni ezt a 12 órát. Nem egy helyen megálltunk aludni,félkómában tovább,jött egy esőzés,megállni megint,tovább...Már 5 órája vezettünk,amikor még Coffs Harbourt el sem értük(az kb. félút),de megint kidőltünk.
Lassan legalább világos lett, így tudtunk néha nézelődni két zuhé között. Éééés láttunk kengurut élőben, aránylag közelről és vadon. Annyira aranyosak…J Az első ott lapult a fűben az út mellett és sasolta az autókat.A másik adagot már nem sokkal később láttam meg egy kertben,ahol éppen kupaktanácsot tarthattak,mert körben álltak. Tök jófejek…:D
Haladtunk, de még mindig úgy tűnt,h sosem érünk oda. Én bealudtam vhol 3 órányira a céltól,de az utsó órát már együtt szenvedtük végig. Nagy nehezen befutottunk Byron baybe, ahol találkoztunk az egész zenekarral,plussz még pár számomra ismeretlennel. Mintha nem autóztunk volna eleget,átautókáztunk még 20 km-nyit Mullumbimbybe(annyira hangzatos név,nem?),ahol Tináék aludtak előző este. Egy teljesen más világba csöppentünk. Nem tudom,h ki hogyan képzeli el az idilli nyaralót,de én mostmár így(pár apróságot leszámítva,mint h nem lehet lehúzni a wc-t,mert nincs bevezetve a víz…).Egy vadregényes erdő közepébe vezetett az út,ahol több ház is volt egymás mellett. Tehenek legelésztek kb 2 méterre a kerítéstől,mert a szomszéd kiküldte őket… Szal tényleg feelinges volt a kert. Kutyahiányunkat is kiélhettünk egy picit Ringon,aki élvezettel vette, játszanak vele. És most jön a ház…Sajnálom,h nem fényképeztük le,de kurva fáradtak voltunk és úgy volt,h ott fogunk aludni,de végül változott a terv .A lényeg,h megpróbálom leírni…
Miki mondta,h Glen(ő a tulaj) amikor kiköltözött ide a természetbe,megvett egy kis faházacskát(ez konkrétan egy hálószoba nagy kiszerelésben).Kiépített a föld fölé ilyen kis verandát,ami körbevetet az egész házon. Külön lakrész minden szoba és egyik sem áll falkapcsolatban a másikkal. Ahogy felmásztál 4 lépcsőfokot a kertből,jobbra van egy háló. Kicsit sétálsz tovább és balra van egy konyha-nappali kombó. Jobbra rálátsz egy kis kertre kövekkel és egy nagyobb csobogóval. Ahogy mész tovább,szemben veled van egy vendégszoba-gyerekszoba,ami elég tágas. Jobbra tőle fel kell kicsit sétálni a fürdőszobáig,ahonnan kilátsz az erdőbe az ablakon,majd az út legvégén van a wc,ami alig van elkerítve,tehát a természetet nézve végezheted dolgodat…(majd miután ezt megtetted,dobj utána egy marék fűrészport!!!!:D)
A veranda az amerikai konyhával és a gyerekszobával van kapcsolatban és hatalmas… Egyszerűen nem lehet visszaadni szavakkal,hogy milyen szokatlanul zsír ez a ház. Ha egyszer nagyon gazdag leszek,akkor lesz egy ilyenem és mindenkinek megengedem,h megnézze…:D
Na,most,h kirajongtam magamat,folytatom az utat. A furanevű helyről visszamentünk Byronba,ahol megnéztük,h hol lesz a buli és segítettünk bepakolni (na jó,én vigyáztam a kocsira,h senki nem nyúljon hozzá,amíg a többiek pakoltak :p).Mikiék megmutatták a helyet,ahol ők fognak aludni és nagyon komoly késztetést éreztünk arra,h vhogy odakunyizzuk magunkat,mert volt lehúzható wc,melegvíz a falból és nem is beszélve a hatalmas franciaágyról...:D Azon a napon megint megtanultam értékelni a tusolás fogalmát,mert kb egy fél orgazmussal ért fel,h a melegvíz csodája kicsordult a kis lukakon...hajjjjh...Miután mindenki rendbeszedte és tűrhetőre aludta magát,elindultunk a Beach Side Hotelhez,ami fél sarokra volt a szállástól és minden erőnkkel azon voltunk,h kaját szerezzünk.Kaptunk olyan kupont,amivel féláron kaptunk mindent,szal Gabica bevágott egy seak-et és némi sült halat,én meg megettem a sültkrumplit.(csak,h egészségesen táplálkozzunk).A hely elég zsúfolt volt,de ahogy közeledett a koncert,kezdtünk halkonzerveset játszani...Ohhh,el is felejtettem...A kajakiszolgálás elég egyedi módon folyt.Odamentél a pulthoz megrendelni,amit szeretnél,ők pedig adtak neked egy kerek kékeszöld izét,ami elkezd sípolni és villogni,ha kész a kajád és mehetsz érte...Sztem kurva jó 5let...:D Dolgozz meg a kajádért és verekedd végig magadat a tömegben...:D
A koncert elkezdődött és az emberek módfelett élvezték.Hihetetlenül gátlástalanak,de jó értelemben.Ezt arra értem,h nem elég,h leszarják,mi van rajtuk,de ahogy táncolnak az igazán egyedi.Tehát képzeljetek el egy negyvenes ősrokker kinézetű faszit,aki úgy nyomja,mint egy tangóbajnok vagy a 80as bácsit,aki a 40es éves táncát ropja...De volt még furcsa hippi csaj barna szoknyában és bakancsabn,aki kb törzsi táncot nyomott 4méteres kilengésekkel néha...
De itt tényleg tudják az emberek élvezni a zenét és minden mást is.Tökre nem zavar senkit,ha nem ritmusra táncolsz,ha nekimész vkinek,ha a csaját tapizod,a lényeg,h érezd jól magad és szabadulj fel...Sztem ezt kéne otthon is csinálni,ahelyett,h a semmin kattogunk örökké... :D
A tömegből kicsit ki akartunk szabadulni és körbenézni a városban,szal kimentünk a buliról.Elég pici városka,a gazdag hippiké,de nagyon kis komfortos. Van benne minden,ami kell,de konkrétan egy hosszabb utcába befér minden. Amikor a végére értünk,vissza szerettünk volna menni,de a biztonságiak nem engedtek,mert kapjuk be,nem tudjuk bizonyítani,h a zenekarhoz tartozunk és ők nem fognak odahívni senkit,h ezt igazolja. Pár kört lefutottunk,majd fogtuk magunkat és bezúztunk a főbejáraton,anélkül,h tudtak volna igazoltatni bennünket. Végig ottmaradtunk mostmár a színpad mellett és kiélveztük a maradék játékidőt.A koncert végén még jópofiztunk sok ismeretlennel egy sort,többekközt egy keményen spicces csajjal,aki rá volt gerjedve Mikire és nekünk kezdett magyarázni,amikor Miki elhúzott,h megmeneküljön.:D Én felmentem a szobába,amíg a többiek bepakoltak és arra eszméltem,h drága szerelmem áll vérző fejjel az ajtóban és mosolyog.Fél pillanatra megállt az ütő bennem,de láttam,h nem komoly a seb,szal fogtam,lemostam,elállítottuk a vérzést amennyire tudtuk,megkajáltunk és lefeküdtünk aludni.(reggelre csak egy kis vérnyom volt a homlokán és nagyjából összeforrt a bibi,vszínüleg nyoma sem fog maradni,de ha igen,akkor nagyon gizda kis sebhely lesz a homloka bal oldalán a hajtöve alatt.(szal nyugi anyucik,én ügyes voltam,ő meg nem fog belehalni):D. Felkeltünk másnap fél9kor,összecuccoltunk,elmentünk reggelizni és kis kitérőt tettünk a világítótorony felé,ami megérte a hosszú sétát és a legyeket is.Itt szoktak átvonulni évente a bálnák és a delfinek is,amikor kajaidő lesz.Sajnos mi kimaradtunk ebből az élményből,mert pont szeptemberben ér véget ez a vonulás. Nekivágtunk az útnak Bellingen felé az esőben.Ezt a tájat vhogy úgy kell elképzelni,mint egy hatalmas legelőt,ahol mindenhol tehenek és lovak vannak,zöldell a fű és itt esik a legtöbb eső.És hihetetlenül lenyűgöző.Elég pici város,de nagyon jó kisugárzással. Vmi művelődési központ szerű helyen volt a fellépés és nagyon jó volt.Az emberek felálltak és a színpad két oldalán kis csoportokban nekiálltak táncikálni.Ki egyedül,ki párosával,de voltak,akik hárman,négyen összekapaszkodva dőlöngéltek és hihetetlenül élvezték…Miának megágyaztak a színpad mögött és az estimese után,amit a szünetben mondott neki Tina,a kiscsaj elaludt és a hangzavart semmibe véve durmolt mellettünk.:D
A közönség visszatapsolta a bandát és így még pár szám erejéig táncikálhatott mindenki kedvére. A buli végén még leültünk kicsit beszélni,de kb 2kor mindenkinek takarodó volt,mert Mikiék keltek 6kor,h hazaérjenek emberi időben. Mi aludtunk ameddig a szállás engedte,szal a békakoncert után,amit éjszaka hallgattam,felkelhettem 5 óra után,mert minek aludnám ki magamat,ha már vidéken vagyok?:D Tehát hót kómában vergődtem egész másnap. Gabica sajnos aránylag megfelelő energiaszinten volt,tehát kitalálta,h nézzünk körül a környéken,mert ide úgysem fogunk nagyon kiruccanni csak úgy,mert rohadt messze van. Tehát én majdnem elaludtam,nem értékeltem a tájat,szal sajnálom,ezt a részét majd Gabicánál kell bepótolni… DE 2 dolog megmaradt az élményből… Az egyik a tengerpart,ami egyébként nagyon szép volt és tele volt a part hullámtörőkkel,mert még napos,nyugodt időben is vannak akkora hullámok,amik simán betörnének a partra… A másik egy gyík,ami ott kuksolt a madárlyukban(a dombon,ahova felmentünk madarak nem fákra raktak fészket,hanem a földbe ásnak lyukakat az időjárási viszontagságok miatt). A gyíkra azt hittük először, h kígyó,szal félpercnyi néma csend volt, felfogtuk,h nem fog megmarni minket és utána végre vettünk levegőt és haladtunk tovább. :D
Miután Coffs Harbourt magunk után hagytuk ismét, téptünk az autópályán hazafelé, de megint elfáradtunk és megálltunk kicsit pihenni. Mikor elaludtam,arra eszméltem,h Gabica anyázik egyet,utána felugrik és rohan a motorháztetőhöz és hirtelen én is megéreztem azt a szagot,ami kiváltotta ezt drága egyetlenemből. Felforrt a vizünk. Mivel nem volt nálunk semmi más, beöntöttünk egy kis szénsavmentes ásványvizet és a menetszélre bíztuk magunkat, h hűtse az autót,mert miközben állt,neki nem ment egyedül. Én ismét elaludtam nem sokkal később,szal újabb egy óra kimarad a beszámolómból,de amikor felkeltem,tapasztaltam,h mennyire vicces dologból maradtam ki. Gabicán kijött a tényleges vörösség,amit a nap okozott és most úgy van leégve,mint egy rakodómunkás.:D
Miután vele nevettem és nem rajta, haladtunk Sydney felé, ami már csak kb. 80km-re volt. Mikor az autópálya elágazott Sydney és akármi felé,mi természetesen a rossz úton mentünk és így még kitoltuk egy kicsit a menetidőt. De fél óra múlva végre beléphettünk a lakásunkba,ahol ugyan az a kupi fogadott minket,amit itthagytunk és boldogan konstatáltuk,h hazaértünk… :D Jó út volt…
