ezt most így utólag..

pár napja nem jutottam blogközelbe, úgyhogy kezdjük a tegnapnál.. 11 körül tértünk magunkhoz, 2re bezúztunk az ingatlanügynökhöz szerződést kötni, aztán a papírokkal nekivágtunk sydneynek, parkolási engedélyt szerezni, itt a belvárosban ugyanis szinte mindenhol korlátozzák a parkolást.. (mindenhol max 1 órát szabad parkolni, helyenként pedig fizetni is kell érte – bár ez a ritkább). na.. annak ellenére, h a bürokrácia sokkal tűrhetőbb, mint otthon, és jóval lazábban állnak a dolgokhoz, itt is megfuttattak minket. előszöris a kocsit át kellett jelenteni az új helyre.. irány az rta motor registry központ.. épp sajátos módon ismerkedtünk sydneyvel (bénáztunk 1 kereszteződésben) amikor odajött egy faszi széles vigyorral az arcán, és amikor már apróért nyúltam volna a zsebembe, megkérdezte, h segíthet-e, keresünk-e vmit a környéken, hátha útba tud igazítani. (1.sokk!) ezután az rta-nál az előttünk levő 12 embert kevesebb, mint 10p alatt (2.sokk!) lezavarták. mi is kb 5 perc alatt végeztünk a papírmunkával, beleértve a kocsi regisztrációjának a módosítását, aztán a kapva a lehetőségen egy ausztrál jogsi kérvényezését, az ehhez szükséges gyors szemvizsgálatot, és fényképkészítést, ugyanis a jogsit ott helyben megcsinálták és 5-6 p újbóli várakozás után egy mosolygós ausztrál a nevemen szólítva már nyújtotta is ki az ablakon a kész kártyát! (WOW!) és mindezt olyan gyorsan, nyugodtan és mérhetetlenül kedvesen csinálták, hogy tényleg elgondolkoztam egy pillanatra, hogy ugyanabban a dimenzióban vagyok-e még mindig, mint 2 héttel (és 18.000km-el) ezelőtt.. komolyan mondom, az embernek így egészen megjön a kedve a hivatali ügyintézéshez! na ezek után vissza a kings cross-ra a councilba, ahol percek alatt megkaptuk a parkolási engedélyt, és kész is voltunk az aznapi rohangálnivalóval.. jelzem, hogy ekkor volt 5 óra, azaz a csúcsdugóban minden aznapra betervezett intéznivalót (azaz pesten egy jó egynapos programot) 3 óra alatt sikerült seggbe rúgnunk! éjszaka kártyáztunk egy jót, meg pakolásztunk, közben filmeket töltögettünk le, amit szegény paula nem értékelt annyira, ugyanis forgalomkorlátos internet van mindenhol és kb 4 nap alatt elhasználtuk a havi keretüket.. (ez viszont tiszta kőkorszak, erre nem számítottunk, bocsi ezúton is, ha nagyok leszünk majd megháláljuk..)
ma reggel vmi csoda folytán 9kor sikerült kikászálódni az ágyból, befejeztük a pakolást, kiganéztuk a szobánkat (kb 4 bevásárlószatyornyi szemetet – főleg ásványvizes palackot, meg műzliszelet-papírt – szedtünk össze), aztán lepakoltunk a kocsiba, átzizzentünk a délelőtti csúcson az ingatlanügynökségbe, átvettük leendő lakásunk kulcsait, majd diadalmenet a kings crosson át, egészen a kecónkhoz, ahol nem működött a lift, így gyalog kellett 40kg bőröndöt felhurcolni a negyedikre… ezek után értelemszerűen nem passzoltak a frissen másolt kulcsok, tehát vissza mindent a kocsiba, kulcsok kicserélése az ügynökségnél, vissza a lakáshoz, majd a bőrönd nélküli ajtónyitási kísérlet sikeres abszolválását követően megkezdhettük a kecó birtokbavételét.. beköltöztünk új rezidenciánkba, a fotók szerintem magukért beszélnek.. ezek után gyors bevásárlás, majd kicsi szerelmem átvette az irányítást a konyhában, és olyan tökéletes csirkemellet sütött, h kb fél kilót már sütés közben betoltunk belőle :) asszem egy eddig ismeretlen új tehetsége került napvilágra, tényleg, rég ettünk már ennyire eltalált csirkemellet! gratula, holnap átlépünk a spagettik titokzatos világába :P :D:D:D
ja.. holnap még vhogy netet kell intéznünk, mert anélkül nem élet az élet.. most pedig off, és jöjjenek a képek:

ezt most így utólag..

pár napja nem jutottam blogközelbe, úgyhogy kezdjük a tegnapnál.. 11 körül tértünk magunkhoz, 2re bezúztunk az ingatlanügynökhöz szerződést kötni, aztán a papírokkal nekivágtunk sydneynek, parkolási engedélyt szerezni, itt a belvárosban ugyanis szinte mindenhol korlátozzák a parkolást.. (mindenhol max 1 órát szabad parkolni, helyenként pedig fizetni is kell érte – bár ez a ritkább). na.. annak ellenére, h a bürokrácia sokkal tűrhetőbb, mint otthon, és jóval lazábban állnak a dolgokhoz, itt is megfuttattak minket. előszöris a kocsit át kellett jelenteni az új helyre.. irány az rta motor registry központ.. épp sajátos módon ismerkedtünk sydneyvel (bénáztunk 1 kereszteződésben) amikor odajött egy faszi széles vigyorral az arcán, és amikor már apróért nyúltam volna a zsebembe, megkérdezte, h segíthet-e, keresünk-e vmit a környéken, hátha útba tud igazítani. (1.sokk!) ezután az rta-nál az előttünk levő 12 embert kevesebb, mint 10p alatt (2.sokk!) lezavarták. mi is kb 5 perc alatt végeztünk a papírmunkával, beleértve a kocsi regisztrációjának a módosítását, aztán a kapva a lehetőségen egy ausztrál jogsi kérvényezését, az ehhez szükséges gyors szemvizsgálatot, és fényképkészítést, ugyanis a jogsit ott helyben megcsinálták és 5-6 p újbóli várakozás után egy mosolygós ausztrál a nevemen szólítva már nyújtotta is ki az ablakon a kész kártyát! (WOW!) és mindezt olyan gyorsan, nyugodtan és mérhetetlenül kedvesen csinálták, hogy tényleg elgondolkoztam egy pillanatra, hogy ugyanabban a dimenzióban vagyok-e még mindig, mint 2 héttel (és 18.000km-el) ezelőtt.. komolyan mondom, az embernek így egészen megjön a kedve a hivatali ügyintézéshez! na ezek után vissza a kings cross-ra a councilba, ahol percek alatt megkaptuk a parkolási engedélyt, és kész is voltunk az aznapi rohangálnivalóval.. jelzem, hogy ekkor volt 5 óra, azaz a csúcsdugóban minden aznapra betervezett intéznivalót (azaz pesten egy jó egynapos programot) 3 óra alatt sikerült seggbe rúgnunk! éjszaka kártyáztunk egy jót, meg pakolásztunk, közben filmeket töltögettünk le, amit szegény paula nem értékelt annyira, ugyanis forgalomkorlátos internet van mindenhol és kb 4 nap alatt elhasználtuk a havi keretüket.. (ez viszont tiszta kőkorszak, erre nem számítottunk, bocsi ezúton is, ha nagyok leszünk majd megháláljuk..)
ma reggel vmi csoda folytán 9kor sikerült kikászálódni az ágyból, befejeztük a pakolást, kiganéztuk a szobánkat (kb 4 bevásárlószatyornyi szemetet – főleg ásványvizes palackot, meg műzliszelet-papírt – szedtünk össze), aztán lepakoltunk a kocsiba, átzizzentünk a délelőtti csúcson az ingatlanügynökségbe, átvettük leendő lakásunk kulcsait, majd diadalmenet a kings crosson át, egészen a kecónkhoz, ahol nem működött a lift, így gyalog kellett 40kg bőröndöt felhurcolni a negyedikre… ezek után értelemszerűen nem passzoltak a frissen másolt kulcsok, tehát vissza mindent a kocsiba, kulcsok kicserélése az ügynökségnél, vissza a lakáshoz, majd a bőrönd nélküli ajtónyitási kísérlet sikeres abszolválását követően megkezdhettük a kecó birtokbavételét.. beköltöztünk új rezidenciánkba, a fotók szerintem magukért beszélnek.. ezek után gyors bevásárlás, majd kicsi szerelmem átvette az irányítást a konyhában, és olyan tökéletes csirkemellet sütött, h kb fél kilót már sütés közben betoltunk belőle :) asszem egy eddig ismeretlen új tehetsége került napvilágra, tényleg, rég ettünk már ennyire eltalált csirkemellet! gratula, holnap átlépünk a spagettik titokzatos világába :P :D:D:D
ja.. holnap még vhogy netet kell intéznünk, mert anélkül nem élet az élet.. most pedig off, és jöjjenek a képek:

tk

Ma is megvolt a nap csodája. Egyedül csináltam kaját…És-csak h ne érje szó a ház elejét-nem vmi instant 3 perces dolgot kotyvasztottam,hanem egy rakás sült hús. ÉN vágtam félbe a pipiciciket, ÉN fűszereztem be és perverz élvezettel dágványoltam össze. Csak mindenki megnyugtatására közlöm, h kurva finom lett és hihetetlenül büszke vagyok magamra, mert végre hajlandó voltam magamtól konyhatündérkedni. Ma beköltöztünk…Jaj,furcsa is,h nem ezzel kezdtem,de asszem az ember egója mindig előrébb való…Milyen gyarlók is vagyunk…:D

Na, de nem húzom senkinek tovább az agyát és mesélek a kecóról…A KECÓRÓL…:P

Beállítottuk 10-re óráinkat(telefonjainkat),hogy időben be tudjunk költözni és minden kört lefussunk. Én 9-kor felkeltem és vmien csoda folytán Gabicának is kinyílt a szeme ÉS nem aludt vissza.(tul.kép. ez is lehetne a nap csodája…:p)

Miután nagy nehezen magunkhoz tértünk, gyors fürdés és még a fennmaradó cuccok összepakolása. Pár körben levittük a cuccainkat az álomautónkba (annyira utálom azt a szakadék roncsot… wrrr), és kellemes, otthonos érzést nyújtott, h több szemét volt a szobában, mint bármi más(a ruháinkon kívül). Kezdem érteni, h anyukám mit értett trehányság alatt,de ő sajnos sosem fogja megérteni, h mien a lustaság… Amikor elnyúlsz az ágyon mozizás közben,tömöd magadba a fincsiket, és amikor kiürül vmi, szar dolog, de inkább ledobod magad mellé,mondván, h majd ha mész a konyha felé, kidobod…És ebből lesz a szemétdomb…:D

Na témához visszatérve- nagyon csapongó vagyok mostanában… Ma is elkezdtem beszélni vmiről és a mondatom végén egy másik témába torkollott az így teljesen értelmetlenné vált mondatom… -, elgurultunk a kulcsokért az ingatlanosokhoz,akik már egy bazi nagy borítékba bepakoltak mindent és kedves mosollyal nyugtázták,h ismét bevasalhatják a jutalékukat… Sebaj,nekünk meg felrémlett a távoli kép,ahogy ülünk majd a kis kanapén, nézzük a plazma tv-n a filmjeink/sorozataink egyikét és annyira jó lesz,mint a mesében… De az élet szemét. Mert miért is kaptunk volna olyan kulcsot,ami nyitja is a zárakat?Vagy miért hagytuk volna lent a cuccainkat a kocsiban és jöttünk volna fel,h kinyissuk előbb a lakást??Azért,mert annnnnnnyira nagyon akartuk már,h a miénk legyen ez a hely,h minden racionalitás kiveszett a kis agyunkból és mint az őrült szerelmesek, egyből akartuk és mindig és megint és rawr… ;p

Visszapakoltunk a kocsiba és gyorsan ott is voltunk az eredeti kulcsokért…Láss csodát, ezek már nyitották az ajtót és beléphettünk a kis birodalmunkba…Minden bigyót(szal a fölösleges dolgokat) bepakoltunk, utána pedig elmentünk gyorsan repjegyet venni,h elugorhassunk vacsizni egyet Új-Zélandra majd november vége felé…:p Végül csináltunk egy nagybevásárlást,ami abból állt,h mindenből vettünk jó sokat,h betárazzunk a nehezebb időkre is!!!:D

Hazaértünk nagy nehezen estére,h tényleg birtokba vegyük a kincsünket és…Rózsaszín felhők,mennyország,20 méterrel a föld felett, cupidók, köd, vattacukoros mámor…( remélem elég érzékletesen tudtam taglalni az eufórikus állapotomat…<3)

Még a ruháim kipakolása is nyújtott vmi eddig nem ismert, kedvesen csiklandós örömöt, ahogy RENDBEN betettem a 3 csoportra osztott felsőimet egy polcra(rádöbbentem,h mennyire kevés ruhát hoztam magammal…1 polc 2 szekrényhez képest…brühhhh…), a többit kategorikusan fiókokba rejtettem és az igazi művészet az most következik. A sminkek kipakolása…Annyira keményen,hihetetlenül,fantasztikusan,feledhetetlenül csodálatosan dizájnoltam, h könnybe is lábadhatott vna a szemem…De Gabica is értékelte ezt a pár perces elborulást(vagyis az eredményét) és megörökítette néhány fényképen…

Tehát belaktuk a helyet,csináltam vacsit,láttam csi-t,iszom a teámat és kócosan, álmosan, édesded mosollyal veszem tudomaásul,h ezeket a perceket senki nem veheti már el tőlem…

Puszi mindenkinek….Néha azért hiányoztok egy egész picit… <3

2007.09.27. 2:17

2:44

Pakolunk...Nagyon ügyesen,mint mindig,szisztéma szerint:3 perc pakolászás,fél óra egyéb tevékenység(ez általában a gép előtt ülést jelenti,de aki legalább már 1 napot töltött velünk,sztem ezt tudja:p)...Lehet,h reggelre végezni is fogunk!!!:D
Csináltunk pár képet a lyukról,ahol éltünk pár hétig,nagyon kis tiptop a maga szerény,kupiskoszos módján.:)
Furcsa ez az önellátó üzemmód,amibe most kapcsoltam.Amúgy szerintem zsír,h eddig semmit nem csináltam(najó,takarítani azt tudok,ezt még anyukám is elismerte egy gyengébb pillanatában...:p),mert most fel tudom fedezni valakivel,akitől (bár néha nagyonnagyon nehezen) tudok segítséget kérni és egy szó nélkül ott van,h segítsen... <3>
Lettek új kedvenc ételeink.Ilyen pl. a wallabybar nevű müzliszelet,ami soksok fogbaragadó finomságot takar.Vagy pl naytura szeletek,amiket Gabica fogyaszt minél többször egy nap.:D
Ééééés vannak még különböző snackek,meg hozzá való kekszek(annyira jó vagyok még álmosan is).
A csóróság enyhe szele is megcsapott minket nemrég,amikor rádöbbentünk,h dolgozni kell,különben nagyon nem fogjuk tudni az eddigi életszínvonalounkat fenntartani és az olyan...nem lenne jó.(politikailag tökéletesen korrektül fogalmaztam meg,h drága András által ne legyek megint lecseszve,h sokat káromkodom...):D Persze tegyük hozzá,h nagyon zsír kis helyen lakunk,van autónk,van félretett pénzünk,de nem tudunk utazgatni,nem tuduk csak úgy céltalanul autózni és nem költhetünk felesleges dolgokra pénzt,ami sztem a legnagyobb probléma mindkettőnknek...:D:D:D
Csak megjegyzem gyorsan,h még mindig nem haladtunk sokkal előrébb a pakolással.(3:10)
Ma voltunk ügyet intézni: a potts point-i parkolási engedélyünket kellett elintéznünk,h tudjunk 1 óránál tovább is maradni egy helyben autóval(teljesen gyöngyinénit megríkató nyelvtanú mondat...).Ehhez el kellett menni átiratni a lakcímünket(ja,mert ma írtuk alá a bérleti szerződést) és Gabica kiváltotta a jogsiját(nagyon szar érzés volt és ...sajnálom,az irigység beszél belőlem...de utáltam vagy 10 percig,amiért neki lehet olyan,nekem meg neeeem...bleeeee)...12 ember volt előttünk.Magyarországi tempóhoz szokva beterveztük,h akár elmehetnénk kajálni is,de ledarálták az előttünk lévőket kb 10 perc alatt!!!Hihetetlen!!!A magyarok erre miért képtelenek?!?Ezek után visszamentünk a város másik végébe,h a parkolási engedélyt váltsuk ki és tádámm...Tudunk parkolni.És mindent egybevéve(még a bolyongást is,mert 3 ember igazított minket útba,míg véletlenül megláttam a hivatlat) végeztünk 3 óra alatt.Na ezt csináljátok utánunk otthon. :)
ÉS az ausztrál mentalitásba is sikerült ma belebotlani.Éppen agyaltunk,h merre kéne továbbmennünk,mire egy 50-es pasi odajött és mekérdezte,h segíthet-e...Konkrétan akkora döbbenet ült ki sztem mindkettőnk fejére,mint még soha.Mivel megszoktuk,h otthon max a kéregetők jönnek oda az egy helyben álló autókhoz,kicsit gyanús volt a közeledő ember,de megvolt a mai nap csodája is!:D
Így negyed négyre végre legalább én összepakoltam a saját cuccaimat és drága szerelmem aktivitását várva inkább megyek és félálomban olvasok egy kicsit...Jóéjt mindenkinek és amint tudok,megint boldogítok mindenkit az enyhe cinizmusommal...<3-->ezt magamnak küldöm... :D

hóm, szvít hóm

Na,most minden kedves olvasónak taglani szeretném,h miért ne nézzen magának sose lakást,ha túl nagyok az elvárásai!!! :D
Mint már említettem,szerettünk volna egy olyan kecót,ami lehetőleg óceánra néz,lehet benne kutyát tartani,nem túl kicsi,nem túl nagy,normális fürdőszoba van benne,aránylag olcsó...Sajnos megint kaptam egy isteneset...(mivel kottymnak is olvassák,neki is tartozom egy kis résszel a blogból,tehát hozzá kapcsolódva mondanám,h tőle hallottam azt a mondást életemben először pár éve,h Isten nem ver bottal,néha inkább karddal basz ránk egyet...és ő nagyon ritkán mond ilyeneket,tehát minenkinek üzenem,h imádnivaló nagyim van,mert a 6.x fölött is tud káromkodni-mindig a legjobb időben... <3)
Kiválasztottunk pár lakást,többnyire olyanokat,amik közel vannak a bícshez.Korán felkeltünk(igen,nehezen ment,de sikerült...:p),utána lelkiekben próbáltuk magunkat felkészíteni arra,ami vár ránk.Elég gyengék lehetünk ezen a téren,mert szinte fizikai rosszullét fogott el az első kecótól.Kezdem ott,h maga a ház koszos volt kívülről,ami nem feltétlenül lett vna baj,csak mellé elég negatív kisugárzása is rontott a feelingjén.Miután az ingatlanos srác késett,felvitt minket egy szakadék lifttel a 5.re talán.Mikor kiléptünk a liftből,megcsapott vmi rohadt káposzta és genny keverékének a szagához hasonló bűz és én már akkor leírtam magamban ezt a helyet,de gondoltam nézzük meg.Az ajtónyitás elég nehézkesen ment vezetőnknek,de pár perces babrálás után feltárult a poklok egyik bugyrának kapuja(a többi később jön!) és bepillanthattunk a halottak fellegvárának egy töredékébe...Ha már láttatok valaha pusztulat szar,kiábrándító,büdös,lehangoló szobát,akkor ez olyan volt.Balra rögtön kitöltötte a szoba nagy részét egy ágy,ami a hippikorszakból megmaradt ágyneműk egyikébe volt öltöztetve...:S Jobbra egy még nem teljesen elhasznált konyha,benne egy szivacsot még sose látott mikróval.(igazán üdítőek voltak mindezek mellé a koszossárga,-fehér- és barna árnyalatok,amik 10 éve biztos vidámak voltak...)Volt ám erkény is...Igaz,h távol megcsillanhatott volna a hőn áhított óceán is,de ha kicsit közelebbre fókuszálunk,biztos feldob mindenkit,h egy elrozsdásodott táska penészedett az alattunk elterülő bádogtetőn...Kösziiiii,de NEM!SOHA!A magyar származású ingatlanos sztem láthatta az arcomon a pókerarcos hányinger jeleit,ezért gyorsan felvitt minket a tetőre,ahonnan tényleg láthattunk vizet,többek közt medence formájában.A hugicámnak biztos nagy élmény lehetne,mert ő kb egy méter és a medencének nevezett izében elpancsolhatott volna,miközben imádkozik,h ne csapja agyon az áram,ne falják fel a pókocskák és ne akarjon még egy kedves 100 kilós ember becsobbanni mellé...KATASZTRÓFAAAA!!!És ez még csak a kezdet volt.Másnap gondoltuk megnézzük azt a két nagyon gyanúsan olcsó lakást is,ami a Boni-on van és látni lehet az óceánt...Istenes kis kecó volt mindkettő.Egy szisztémára voltak építve,tehát csak a berendezés ócskaságában és a kosz mértékében volt némi eltérés.A szoba kb akkora volt,mint egy koleszi zug,ahol volt egy kis ágy,egy undorítóan mocskos fürdőszoba(anyukám tuti,h elsírta volna magát,de sztem még Gábor anyukája is,aki 2 fiú után takarított...)Az ablakokat ki sem lehetett nyitni,de jó nagyok voltak,h nyáron besüssön a tűző nap és átérezhessük szegény csirkék grillezésének procedóráját...Rohadt elkeserítő volt mindez,de Adrika talált egy kis otthonos kuckót,ami fiatalos,szines,modern és pont tökéletes.Igényes fürdőszoba,plazmatv,mindenhol tükör...Szal nem részletezem,kb egy fél orgazmus volt az előzőek után.Gabicám is rápörgött,úgyhogy még aznap lefoglalóztuk magunknak,mert jött egy bohókás nő utánunk,aki szintén rápályázott a helyünkre és sztem ismert minket annyira mindenki,h ami kell,az kell...:D
Elintéztünk mindent,már csak be kell költöznünk hétfőn...Ájájjipijipijéééééééé.... :D:D:D:D:D
A másik még,amiről be kell számolnom,h megfogtam az operaházat.Tudom,h nem hangzik annyira jól,mint amikor megtettem,de hihetetlen volt!Végre én is ott állhattam az előtt az építmény előtt,amire a tv-ben csorgattam a nyálamat,h jajjistenemdeszép...És TÉNYLEG élmény volt,hatalmas és megrengethetetlen...Gondolkoztam,h ki kéne törni belőle egy darabot,h mindenki elmondhassa majd otthon is,h megfogta,de túl masszív a monstrum...Gyönyörű helyen van és lélegzetelállító kilátással rendelkezik.Jó nagy sétát tettünk és ezalatt drága egyetlenemnek köszönhetően minden 10. méternél megálltunk,h lefényképezzünk MINDENT!Tudom,h hosszú távon ez jó,mert sok emlék marad,ti is láttok mindent,de ott és akkor idegesítő és hideg van és menj arrébb fél centit és jajjbemozdul, hűűű,nem elég világos...Szal érezzetek velem együtt...Köszönöm!:)
Ránk köszöntött pár esős nap is és ezért gyorsan elmentünk kocsikázni,h Gábor nagyon nyűgös legyen és átkeveredtünk az északi partra,ahova nem akartunk,de Rozi biztos haraxik ránk és rávitt a fizetős utak egyikére...Nem volt jó húzás,fájt neki... :D
Tehát inkább hazajöttünk és azóta sorozatfüggőségünknek élünk,tehát mindenki engedelmével most megyek és megtudom,h mi lesz Bree férjével,Suzann pasijaival és csak csöndebn,zárójelben megjegyzem,h Gabicám ezt mind nyomon követi velem,mert rájött,h a női sorozatok sem olyan rosszak...Sőt...Szal még van remény,h a pasik is lehetnek néha kicsit csajok...pusssz

Adri és a mosógép...

Régóta nem írtunk blogot.Meg is kaptuk a kedves célzásokat,h lustulunk,de szeretném megcáfolni eme gonosz hozzáállást...Az elmúl napokban túl sok dolog történt és mivel nem tudunk elég melatonint termelni mostanában,mert szegény tobozmirigyünk sikít a sötétségért,pihenéssel töltöttük az éjszakáinkat blogolás helyett.(a biosz részt csak apukám miatt!)
Tehát visszatérve Ausztráliához voltunk Menlyben.Adri nagyon álmos volt.Adri nyűgös,ha álmos(ezt főleg kedves családom tapasztalhatta 18 éven keresztül,kösziiii).Szal miután egy nagyon koszos,de gizda vonaton elcirkáltunk a kikötőig,megvettük a jegyünket,h futhassunk egyet a hajó felé,mert persze elkéstünk és maradt 3 percünk beszállásig...Mire felértünk,természetesen befoglalták az összes jó helyet,nekünk jutott a háttal a kilátásnak,szembe a hajótesttel része a bulinak.Sebaj,köszönje mindenki Gabicának a fotókat és ha legalább ő ír valami értelmeset a blogjába,akkor Annának a storykat,mert Adri álmos volt és antiszoc...A látkép nem volt rossz,de asszem fáradtan nem tudtam eléggé értékelni a dolgokat.Az egyetlen,amit addig néztem,amíg lehetett,az operaház volt,ami TÉNYLEG szép.Nagy,fura,koszosfehér,de olyan nemtörődöm,ah belóg a vízre és megvan a maga feelingje.(kezdtem felébredni a hidegtől és a 800éves,mellettem ülő házaspár irritatív,német karattyolásától)
Amikor megérkeztünk a célállomáshoz,leginkább olyan volt az egész hely,mint egy egyenes Váci utca...Jobbra és balra üzletek,kajaárusok és emberek.DE végre láttam aboriginal művészeti cuccokat.Teljesen Petra-feeling a bolt,de nagyon tetszett.Volt többek közt egy csomó festmény,amiket egy testvérpár csinált.Az egyik gerinc mentén ábrázolja a lelkivilágát,míg a másik belülről kifelé,körkörösen haladva fejezi ki magát.Annyira meghitt vagy éppen jeges hangulatot tudtak árasztani a képek,h ezektől végre tényleg felkektem.(innentől kedvesebb is lesz a hangulatom...:P)Láttunk verébtől sasszárnytávolságig bumerángokat és sikerült meghallgatnom,h mien bizarr temetkezési szokásaik vannak az őslakosoknak(egy henger alakú,díszes csőbe teszik a mumifikált halottaikat...hmm...ez ien klausztrofóbia a halál után...:S)
Mentünk tovább éééééés betértünk egy ruhaüzletbe!Itt felderült a pofikám és gyorsan vettünk is nekem egy bambuszból készült topot,ami 10 dollárba került,de megérte(anya,az 1600ft,szal büszek lehetsz rám!:D).Ebben a boltban csupa természetes dologból készült áruk voltak,mint pl a kenderrucik,amikről meg nem mondtam volna,h nem vmi szintetikus csoda útján lettek ien puhák.
Vásárlókörutunk második állomása egy eddig ismeretlen boltba vezetett(JayJays),ahol jó áron lehet egész jó ruhákat kapni.Találtam is magamnak két pólót,Gabicám is hármat és igazi pasihoz híven közölte,h "ááááá,nem jó itt semmi",majd mikor távoztunk volna,hihetetlen módon megakadt a szeme pár jó cuccon és nekiállt nézelődni...(imádom!!!<3)
Találkoztunk egy halál édes kiskutyával,akitől kutyahiányunk lett(Sookieeeeeeee),de eddigi tudásunk alapján nem szeretnénk lefagyasztani a kutyánkat mire hazaérünk.
A séta vége felé kezdtünk megéhezni és betértünk kedves,török eladókhoz,akik nagyon szar gyrosszal gazdagították a nyűgös napomat.(hiszti,hiszti,hisztiiii)
Gondoltuk,h mien jó lenne egyet a bícsen kajálni,tehát leültünk a partra vezető lépcsőkre a sirályok legnagyobb örömére,akik megszálltak minket,mint otthon a galambok és nagyon kedvesen célozgattak arra,h ők többen vannak és úgyis elveszik a kaját,ha akarják...(ezek után mondja nekem valaki,h "jajjj,de szép sirályok repülnek a víz fölött..."-tuti,h bedobom közéjük...közelről nem olyan szépek...>-))
A hazaút már egy fokkal jobb volt,mert gyorsabbak voltunk,mint odafelé és sikerült a hajó tetején lecsüccsenni,így láthattuk az éjszakai vizet és nem is kellett a sok idióta túrista(mintha mi nem azok lennénk...:p)között nyomorogni!!!HAH!:D
Leszálltunk,mindenki elcsípte a maga vonatát és félkómában hazarobogtunk...(jelzem,h végre sikerült n1kor elaludnom!))Ma felkeltünk olyan dél és egy között,majd kis lakáskeresés után elvittük a ruháinkat mosni!!!Ami igazán izgi a dologban,az a ruhák szétválogatása volt.Megtanultam a fehéreket szétszedni a szinesektől és kategorizálni,h mi mibe fér még bele(igen anya,erre is megtanított az élet).Adrika első mosási előkészülete(egyke vagyok,sajnálom...)!!!:D
Elindultunk a Kingen és találtunk egy mosodát,ahol hihetetlenül elcseszett kiejtéssel rendelkező kínai barátunk elmagyarázott pár okosságot a gépekről és a szárítóról,majd megnézhettük kedves csemetéjének brutalitását egy szegény kutyán,aki sunnyogva mer csak közlekedni,mert ez a szadista kis emberivadék az állat rúgdosásával játszik és nagyon élvezi...(igen,itt sem fogunk többet mosni)
A ruhák azért fincsi illatosak lettek és elhatároztam,h mától többet mosok,mert ez legalább vmi esztétikumhoz kapcsolódó tevékenység...(tudom,h nem csak az én perverzióm a frissen mosott ruha illata...)naaaaaaa...sztem most pótoltam az elmaradt bejegyzéseket,tehát Adri kér fejsimit a távolból meg minden...Jó8,pussssz

ferry és a jetcat..

reggel (du 1-kor) szó szerint hasunkra sütött a nap. annával megbeszéltük, hogy f3kor találkozunk a townhall steps-nél, vagyis a városháza lépcsőjén, ami náluk ugyanolyan kultikus találkahely, mint nálunk a moszkván az óra alatt.. anna időközben átrakta a találkozót a circular quay-hez, ami egy nagy köríves kikötő az öbölben közlekedő ferrykhez (hajójáratokhoz).. st.petersből átvonatoztunk = héveztünk = metróztunk a circular quayhez, onnan pedig áthajóztunk manly-be, a north head melletti kis öbölbe. ez észak-sydney déli része, vagyis a sydney öböl felső pereme.. útközben végigjöttünk a harbour bridge mellett, körbefotózhattuk az operaházat, majd el a régen börtönszigetként funkcionáló fort denison mellett, aztán végig az öbölben kelet felé, el az állatkert mellett, majd fel északra a manly öbölbe.. végignéztük az öböl felől is a sok kedvenc helyünket (elisabeth bay, rose bay, vaucluse, watsons bay) amik innen is elég ütősek voltak.. megint rájöttem, h jó lehet sydneyben gazdagnak lenni.. :) manley alapvetően aranyos kis rész, nagyon keskeny földsáv az öböl és az óceán között (kb 5 perc alatt át lehet sétálni az egyik partról a másikra) a kettő között pedig egy széles sétáló/bevásárló utca található, amin el is töltöttünk jó 2 órát.. érdekes, aboriginal képeket/tárgyakat árusító boltokkal, ruhaüzletekkel, kajáldákkal, stb.. pár óra sétálgatás után, pár pólóval gazdagabban leültünk enni az óceánparti sétány lépcsőjére, ahol addigra azért rendesen lehűlt az idő, és fújt a szél is.. az elemekkel birkózva ettük a gyrosunkat, és gondtalaul etettük a sirályokat, akik szinte egyhelyben repültek a fejünk fölött kb fél méterrel.. érdekes élmény volt, főleg amikor az etetés híre elterjedt közöttük és jó 50 sirály lepte el a környékünket.. annyira bátrak/éhesek/szemtelenek voltak, h az anna gyrosába röptében bele is evett az egyik.. na ekkor elegünk lett a természetből, és arrébbköltöztünk a padokhoz, ahol hamarosan megjelent anna legkisebbik öccse, david is, aki épp a szörfözésből tért vissza, szarráfagyva.. nemsokkal ezután hazafele vettük az irányt, ahol kiderült, hogy ferry nincs, viszont
jetcat van, ami az idefele félórás utat visszafele kb 5-6 perc alatt lenyomta.. annyira gyors volt, hogy utasokat nem is engedtek állva a fent fedélzetre (persze mi voltunk olyan jók, hogy a 30 fős fenti limitbe beverekedjük magunkat.. megérte!).. sajna az esti képekből nem sok sikerült, csak a közeliekből, amikor indultunk, és amikor megérkeztünk.. íme:

hárompulcsis napfelkelte...

Bizony...Végre sikerült megnézni az áhított napfelkelténket. :D Mivel nagyon okosan lefeküdtünk kicsit "pihentetni a szemünket"(utáltam a felnőtteket,amikor mindig mondták,h"persze,mindjárt megyünk játszani,de előbb egy kicsit pihentetem a szememet..."És ebből az következett,h szépen végighortyogtak 2 órát és a falat kapartam,mire elindultunk...),annyira jól sikerült,h aludtunk kb f9től hajnali 1ig.Utána nekiálltunk netezni,beszélgetni és megint annyira tehetségesen elbasztuk az időt a semmire,h felvetődött ismét az ötlet,h nézzünk már óceánoshomokospartossirályosdidergős napfelkeltét...Neki is készültünk,én direkt felvettem 3 pulcsit,Gabicára ráadattam kettőt,de sokat nem használt,mert baromia hideg volt így is a parton.Rozit még a kocsiban beállítottuk,h vigyen minket Bronte egyik utcájába,ami közel van a bícshez és kivételesen nem hagyott minket cserben...(bár már a hajamat tépem az idióta, affektáló hangjától,amin éneklő hangsúllyal közli a parancsait,h merre menjünk...)Megérkeztünk IDŐBEN a megfelelő helyre és lecsüccsentünk egy asztalra.Gabicám nekiállt fotózni az óceánt,a sziklákat,ah egyre világosodnak és narancssárgulnak(nagyon hülyén hangzik ez a szó),én pedig szépen,csöndben odafagytam a deszkákra.Miután kezdtem 2 kapucnival a fejemen megfelelően melegbe kerülni,végre tudtam koncentrálni a jelenségre,ami miatt már Parramattát is megjártam és nem csalódtam...SŐT!!!Sok napfelkeltét láttam már életemben otthon,Ausztriában,Horvátországban,Mallorcán...De ehhez foghatót talán még soha.Lehet,h hozzátartozott az is,h végre olyan emberrel láttam,aki plusszt tudott adni mindahhoz,amit láttam...És hogy mit láttam?Vizet,homokot,sziklákat,Napot.Annyira semmitmondóak ezek a szavak és vizuálisan, együtt mégis élményt tudnak nyújtani.Amikor még csak világosodott és nem látszott a Nap,felhőtlennek tűnt az ég és tényleg majd' megfagytam.Aztán később egy narancssárga felhő rajzolódott ki a távolban és egyre több lett belőlük.A Nap maga hipp-hopp felkelt,de az ég és a környezet fokozatosan változott.Ezt a képeken asszem jobban lehet követni,szal nem fogom leírni,mert így reggel 8 körül nem tudnék sziporkázni.
Egyébként tényleg lenyűgözött,amit láttam.És nem csak a napfelkelte,hanem a madár,aki ott csámpázott előttem;a szerelmem,aki föl-le rohangászott,h mindenki láthassa azt,amit mi;a sok koránkelő,mazochista,aki fut vagy fürdik! a jéghidegben...Olyan idilli és harmónikus volt,h különlegesség tette ezt a mindennapos csodát...És bárki bármit mond,a napfelkelte mindenütt szép,de a legszebb... ;D (tudom,h gondolatban mindenki befejezte a mondatot...:))

parramatta

Szépen lassan telnek a napjaink és egyre jobban kiismerjük magunkat Sydney bizonyos részein.Persze az egyértelmű,hogy nem az általunk lakott régióban tájékozódunk,hanem jó messze,valahol az álomlakásunk környékénél.Apropó álomlakás...Soha életemben nem hittem,h ekkora szívás lakást keresni.Mondok egy példát:szeretnénk egy egyszobás kuckót,normális fürdőszobával,berendezéssel,lehetőleg az óceánpartnál,ahol lehet kutyát tartani(most így elnézve komolyan nem értem,h mit vártam...ilyen lakás nincs 400dolcsi alatt...).Találunk végre valahára egyet,ami jajdenagyonszép és várjuk,h végre valaki méltóztasson már felemelni a kagylót az ingatlanirodában ,majd egy kedves hang diplomatikusan közli,h kurvára lecsúsztunk a kecóról.FANTASZTIKUS!De töretlen a lelkesedésünk,mert sztem megfelelő ösztönzést kapunk...Bizony.Visítva menekülnék ebből a lyukból,ahol már nem csak 1 Bélát találtunk,de Gábor beszámolt vmi szürke,madárpók méretű szőrös izéről,ami nagyon félelmetesen néz ki,de nem bánt...Köszi...Inkább nem szeretném látni.Mindegy.Ismét megtanultam értékelni az élet apró örömeit,mint melegvíz,ágy,1000éves melegítőventillátor...Bizony,anyukám tutira büszke lenne rám,h mennyire össze tom szorítani a fogamat és egy fürtös angyalka hajmaradványai között fürdöm napról napra!!!ÉS NINCS AZ AZ ISTEN,H ÉN KITAKARÍTSAM AZT A FÜRDŐSZOBÁT!:) Más.
Gabicám említette nem sokkal ezelőtt,h mennyire csodálatos képességgel vagyunk megáldva...Az eltévedés képességével.Az semmi,h Sydneyben eltévedünk,mert kb életünkben nem használtunk még kistérképet,de amikor már GPS segítségével is megszívjuk és kikötünk falun...Sztem ez igenis képesség kérdése.:D Történet a következő:
A szokásos-és mindenki szerint káros-életvitelünket folytatva tegnap éjszaka nem aludtunk és 4 óra környékén kitaláltam,h mennyire jó lenne megnézni egy napfelkeltét az óceánpartról...Hűű,hát mondanom sem kell sztem,h mennyire fellelkesültünk ezen és Gabica nagyon mániákus gépmegszállottként feltöltötte Ausztrália térképét a PDA-ra.Ennek még én is láttam hasznát,mert végre nem a hangyányi betűket kell bogarásznom a térképen,hanem ESETLEG nézhetem a várost is.(Néha annyira naiv vagyok... :p)
Beállítottuk nagy nehezen a GPS-t,hogy vigyen minket az óceánpart egyik utcájába,ahonnan majd szépen lesétálunk a homokos partra és kettecskén végignézzük,ahogy a Nap sugarai átvilágítják a felhőket és élénkre festik az óceán vizét...Faszt!(tudom,h sokat káromkodom,bocsánat mind2 anyukától)
Rozi(ő a mi GPS-ünk),elvitt minket vmi hóthalálos messzeségbe egy Isten háta mögötti helyre,amit Parramattának hívnak és nem hogy nincsen óceánpart,de röpke 30 km-re van Sydneytől.Ez volt az a perc,amikor csöndben megállapítottam magamban,h hahahhaaaaa,jól megszívtad drágám a gépmániáddal és megérdemled,mert lecserélted a te ÁLLÍTÓLAGOS SZERELMEDET,aki állhatatosan végigkalauzolt az elmúlt napokban minden kis utcán,h hazaérhess és végre aludhass, egy kis elektromos kütyüre,aki ráadásul szenilis és megbízhatatlan!De mind1.A romantika és esztétikum helyett végigszívhattuk a reggeli csúcsdugót az autópályán és megnézhettem a napfelkeltét néhány kamion takarásában...ÉS mintha ez nem lenne elég,Roziba betápláltuk,h vigyen minket haza,de ő megint vmi más csodát próbált tenni és elkalauzolt egy másik város felé,amit persze észre se vettünk(bár kicsit gyanús volt,h egy elágazásnál nem a Sydney felé vezető úton mentünk tovább...),de a nagytérkép a lábam elé esett és észrevettem,h megint potyautat csináltunk volna,ha vki nem akarja,h végre ágyba kerüljünk...Jajjjj,de szépen reggel 7re hazaértünk(jelzem,5kor indultunk el és az óceánpart egy laza 20perces út),beájultunk és fel is keltünk du.És most álmos vok és mek aludni,szal köszönöm mindenkinek,aki hajlandó volt végigolvasni a panaszaimat!pussz

rohangálós nap..

ok.. a mai nap az ügyintézés jegyében zajlott.. kocsi regisztráció, biztosítás megkötése, bankszámla nyitás, stb.. a vicc az, hogy a biztosítás (kötelező+casco) kijön kb.17000huf-ból / negyedév, ennyiből otthon jóesetben épphogy a kötelezőt meg lehet úszni! arról már nem is beszélve, hogy a bankszámla 6$-os havidíja mellett a bank semmilyen díjat nem számol fel, akárhányszor lehet akármennyi készpénzt felvenni pl, teljesen ingyen, stb. wow.

du. 6 körül, miután meglett minden, tesztkörre vittük a kocsit és magunkat.. órákon át bolyongtunk sydneyben.. először egyedül a baloldalon, egy jobbkormányos kocsival! először nagyon idegesítő volt, hogy az index jobb oldalon van, a manuális kormányváltó(!) a balon, balra kis ívben, jobbra nagyban kell kanyarodni, ráadásul a sávban maradni se olyan egyszerű több, mint 10év jobbrahajts után.. ehhez hozzáadva a tök ismeretlen terepet és a percenkénti eltévedéseket, egész jól leírja a délutáni bénázásunkat.. éjfélig mászkáltunk a városban, hogy környékeket nézzünk.. először majdnem feladtuk, még térképpel is reménytelennek tűnt eligazodni, de végül ismerős helyeken kötöttünk ki, és kezdtünk belejönni... a legforgalmasabb csomópontokban (king's cross, harbour bridge) volt, hogy csak ötödszörre értettük meg, hogy melyik út merre vezet. egy tény, hogy sydneyben is elég szarul van kitáblázva minden.. gyengébb idegzetűeknek gps kötelező, erősebb idegzetűek készüljenek az órákig tartó bolyongásra.. mi 1-re értünk haza, kb 6óra alatt találtunk meg 4 helyet a városban (így utólag ezt kb 1-1,5 óra alatt abszolválhattuk volna).. amúgy sok szép és érdekes helyre jutottunk el, de kb úgy éreztem magam, mint egy tanuló vezető.. teljesen lefárasztott a koncentrálás. a vezetés és a tájékozódás még a fáradt, de kötélidegzetű navigátorom segítsége mellett is teljesen kiütött.. most alvás, holnap folyt köv :P

éééééés itt az óceán... :D

Bizony,bizony...Végre ma megpillanthattunk a híres óceánt.Hihetetlen érzés.Monumentális,színes,sós,élő,igazi,változó...Nehezen lehet szavakba önteni.Annyira furcsa érzés részese lenni egy ilyen őselemnek,aminek mélyek a gyökerei és ennyire az ember fölött áll!Gyönyörű színei vannak és látszik,h fékezhetetlen ereje.Csapkodott a sziklák lábánál,de olyan volt ez,mint egy húzd meg-ereszd meg játék...Mintha csak figyelmeztetné minden egyes hullámmal a kőmonstrumokat,h bármelyik pillanatban eláraszthatja őket...Dermesztő hideg lehetett a víz,de láss csodát,elég sok szörfös hódolt a hobbijának.Őket is hányta jobbra-balra az óceán,de ők csak mentek és mentek,keresve az új kihívásokat.Sirályok mászkáltak ide-oda a parton,fújt a szél,de ez senkit nem zavart...Mindenkit lebilincselt ez a varázserő,amivel csak egy ekkora hatalom bírhat...
Bármilyen furcsa is volt,nem csak a víz volt szép,de az őt(milyen furcsa...mikor visszaolvastam,észrevettem,h akaratlanul személyesítettem meg...De ez is arra utal,h milyen hatása van rám!) körülvevő természet is.A sziklák minden méteren változtak,néhol közöttük kis vízesések alakultak ki.Tele van növényekkel az egész partszakasz és ezáltal kis élővilág is megjelenik.Ma láttam például egy kis csúnyácska madarat,aminek nagyon idegesítő hanggal párosult a kinézete,de pont ettől volt aranyos.Viszont az abszolút No.1 az a fekete hattyú volt a mában.Fehérben is nagyon szépek,de a fekete szín ad nekik valami olyan pluszt,amitől még méltóságteljesebbek lesznek.Teljesen idilli képet nyújtanak mind a parkokban,mind az óceán sekélyebb partján.
Sydney óriási.Ma láttuk a Rózsadomb kategóriájú(árban főleg) részét is.A tündérházikótól a modern üvegóriásig minden van.Utcáról utcára változik a kép és mégsem tör meg a varázs,hanem ez is magával ragadó.Ami nekem a szivem csücske,az,h nagyon sok ház épül téglából és még sosem láttam ennyi fajtát(a világospirostól a csokibarnáig minden színben vannak házak).Ami még nagyon tetszik,az a tornácos ház tipus.Ezt úgy kell elképzelni,h van egy kisebb méretű ház,ami 2 emeletből áll.A lenti részen egy kis tornác van kiépítve,aminek a korlátja különböző díszekből áll,és tényleg nagyon szép a faragásuk(a legtöbb fából van).A tetején pedig tipikus 3szög alakú tető van,de ezen nem néz ki olyan semmilyenül,mint az otthoniakon,pont az teszi meseszerűvé.Csak hogy paradox mivoltomhoz hű legyek,a másik fajta,ami megfogott csupa üvegből volt.Faltól falig érő ablakok,nagy,üvegkorlátos terasz,fehér falak(bár tényleg nincs sok belőlük)és lehetőleg olyan helyen van,h minden szobából láthasd az óceánt.
Asszem túl sok jó volt mára és senkinek nem akarom tovább fájdítani a szivét,szal megyek és leadom a cikket a szerkesztőnek,h megfelel-e...:p (bocs kicsim,ezt nem bírtam kihagyni!<3)

eastern suburbs

végre jó idő, végre városnézés.. ma sydney keleti részét néztük meg, bronte-ban raktuk le az autót, lesétáltunk a partra és végig tamaramán keresztül felmentünk a bondáj bícshez.. a látvány egészen hihetetlen: az óceánban van valami elementáris vonzerő, a vízkoptatta sziklák, a homokos partok és az 1-2 méteres hullámok teljesen rabul ejtenek.. napokig tudtam volna fotózni a partok minden egyes részletét.. a partot övező házak egész organikusan olvadnak bele a környezetbe, kellemes hangulatot teremtve. a levegő tiszta és friss, valahogy végig olyan érzésem volt, hogy soha nem lennék beteg, ha mindig ezt a levegőt szívhatnám.
sajnos még mindig elég hűvös volt, pár szikláról kb lefújt minket a szél.. bondi-ra érve kiültünk egy kávézóba, mert éhesek és szomjasak voltunk, de amikor a végén 5 körül lement a nap, már itt is csípős hideg lett.. autóba ültünk, és mentünk még egy gyors városnéző kört a rose bay - double bay - elizabeth bay - kings cross - sydney belváros útvonalon..

vélemény:
bronte - nagyon szép volt, az egyik leghangulatosabb, legkellemesebb része eddig sydneynek.. a dombon levő házaktól levezető lejtő egy nagyon szép, ápolt, zöldfüvű parkba torkollik, amit egy hatalmas, homokos öböl követ.. az biztos, hogy ide még visszajövünk fotózni és rendesen megnézzük a környéket...

tamarama - itt sajna nem sokat láttunk a környékből, de nagyon szép és hosszú, sziklás tengerpartja van, rengeteg kiülési lehetőséggel.. itt vannak a legkülönlegesebb formájú sziklák a falon, lenyűgöző, ahogy az óceán az évezredek alatt ilyen furcsán simára és kerekre koptatta őket..
bondi - itt található sydney legnagyobb homokos óceánpartja.. jó időben akár 35.000 ember is összegyűlik, ilyenkor teljesen ellepik a napozók a széles, kb 1km hosszú partot.. elképzelésem sincs, hogy mi mehet itt nyáron, itt lakni biztos egy halál lehet, főleg kocsival, mert már ilyenkor is nehéz parolni, amikor párszázan lézengenek a parton.. a fíling amúgy itt olyan, mint az összes európai tengerparton, sorban bódék, boltok, kiülős kávézók meg éttermek vannak.. tipikus multikulti színes nyüzsgés, jó lesz itt kávézgatni meg pancsolni a jó időben..
rose bay - a második döbbenés bronte után.. ez az egyik legszebb öböl amit életemben láttam.. festői szépségű, elmondhatatlanul megragadó. sajnos csak átautóztunk rajta, de a napokban visszamegyünk még ide is fotózni..
elizabeth bay - na ez a harmadik hely, ahol simán laknék.. iszonyat aranyos házak vannak benne és van valami egészen varázslatos kisugárzása a helynek.. fotók jönnek hamarosan!
double bay - sydney egyik legdrágább része.. 'double bay-double pay..' én annyira nem voltam hasraesve tőle, bronti, rose bay és elizabeth bay sokkal jobban bejött.. azért itt is körülnézünk még egy picit alaposabban..
kings cross - ez sydney amsterdama.. nyüzsi, boltok, élet, fura kicsi erkélyes házak, amikért jan teljesen meg van őrülve.. nekem annyira nem jönnek be, európában nem láttam sehol ilyet.. picit tényleg hollandia-feelingje van a helynek, majd alaposabban felmérjük itt is a terepet..

muhahaaaaa... :)

:p
És íme közeledünk második napunk végéhez...Reggel arra keltem,h iszonyatosan fáj a fogam és alig akart elmúlni még gyógyszer hatására is...Vissza tudtam aludni,de úgy bekómáztatott a csodaszer,h nem igazán akaródzott felkelni.Miután felkeltünk,elmentünk kaját venni és a mi csúnya kis fogadott kutyánkat,Max-et megsétáltatni...Annyira kemény,ahogy meglát egy darab fát és addig ugat,amíg nem játszanak vele!!!:D
Kajálni a változatosság kedvéért nem tudtam,de egész nap majd megőrültem az éhségtől,leesett a vérnyomásom...Szal csak a szokásos formámat hoztam.:S
Bementünk Gábor nagybátyjához,tök aranyos volt,mint mindig,de azért,h tutira ne hiányozzon a napomból,ő is baszogatott,h beszéljek angolul...wrrrr
Utána úgy volt,h Annáékkal elmegyünk körülnézni,h merre akarunk lakni,de egyrészt én szarul voltam,másrészt az ég is megsiratott,h szegény kislány és végül nem mentünk sehova.Vagyis én nem.Gáborék elmentek kaját venni és majdnem mondhatnám,h névnapi ajándékot is kaptam....De nem,mert persze a bolt,ahol tudtak volna venni,az zárva volt.Annyira beleillett ez a mába,mintha rendeltem volna egy szar napot...:)<--ez egy cinikus mosoly,ami az én trademarkom :D De annyira drágák voltak Annával és vettek nekem egy pillangós lapot és felköszöntöttek rajta...<3>

tikktakk

Hát igen...
Elég durva itt lenni...Ma megvolt az első-hangsúlyozom: ELSŐ-napunk Sydneyben.Nem mondanám,h sok mindent felfogtam belőle,de azért majdnem jó volt.Aludtam kb 8 órát,ami kész felüdülés volt a hullafáradtsg után.Elvittek minket reggelizni,ahol sikerült megtudnom pár gusztustalan kajának a nevét és h humuszt(az egy zöld trutyi,ami mily meglepő,zöldségekből van összemixelve és rákenve a kajára) is esznek a szendvicsek mellé...:p Azon gondolkoztam egész nap,h mit is akarok én magammal kezdeni.Őszintén fogalmam sincs.Angolul nem tok normálisan,van egy érettségim,sose dolgoztam...De mind1,az álmom teljesüli látszik.
A család aranyos,mindenki mosolyog,mindenki beszél és várja,h kommunikáljak.Csak sajnos ennyi idegen között annyira nem buli.Néha belemeredek a semmibe és kívánom,h otthon legyek,ahol én is tartozom vhova...Egyre több ismeretlen kerül be a képbe és csak sodródom,mosolygok és várok...Jobb lesz ez idővel,csak ahhoz türelem kell...Amiből mindig kevés volt...Más!
Voltunk bevásárolni...:) Annyi cucc ismeretlen számomra,h kb egy fél napot eljárkáltam volna,ha nem vok fáradt.Vettünk magunknak kinti SIMkártyát és így végre megszereztem életem első szőke számát!:P Már csak a telefonomat kéne megtalálni és az maga lenne a paradicsom!!!:D De tudom,mindent a maga idejében és csak lépésről lépésre.Kerestünk ma környékeket,ahol tudunk bérelni kecót és remélem,h találunk is...A kutyás vágyam nem biztos,h össze fog jönni,mert nem szeretnék pókok martaléka lenni...:D Jajjj és veszünk tütüt is,h tudjunk végre mások nélkül is mozogni,bár remélem,h nem fogun állandóan szembesávban közlekedni megszokásból!!!;p
Így negyed3 felé kezdek viszont belassulni és megyek aludni,feltéve,ha drága egyetlen szerelmem hajlandó lesz kikapcsolni magát és a gépét... pussz mindenki
u.i.:itt 2:09 van...hajnal... :)

1. nap

helyi idő szerint reggel 10 körül keltünk, hideg de ragyogóan napos idő volt.. úgy volt, h sjirk visz minket reggelizni, de sehol nem volt, úgyhogy kimentünk sétálni egyet a sydney parkba.

össznépi szendvicsezés után du 1-re megint olyan fáradtak voltunk, mintha 2 napja nem aludtunk volna (és tényleg! :P).. ekkor értettem meg, mit is jelent a jetlag szó.. amúgy magyar idő szerint ekkor volt este 9 óra, szal időszerű lett volna egy kis szunya..
délután alapvető dolgok bevásárlása, élvezkedés a szupermarket ismeretlen dolgai között, aztán sjirk-kel megfuttattuk a leendő kocsinkat is.. hát mondhatom, élmény volt a 2. balkanyarnál rutinból szembefordulni a forgalommal.. szerencsére semmi baj nem volt, de hozzá kell szokni, hogy balkanyarnál egy járdasziget mellett balra kell elmenni... amúgy könnyű jobbkormányos kocsit vezetni, semmivel nem jobb, vagy rosszabb mint egy rendes autó.. :) a kocsira még visszatérünk, mert megérdemel egy külön részt.. asszem lesz vele 1 kis munkánk, amíg lakhatóvá varázsoljuk..

este liah-éknál vacsi, útközben az egyik van lerobbant, 15 fokban, esőben a visszaséta egy másikért.. hát ez is egy élmény volt.. sjirk leöntötte magát indiai tésztalevessel, indy allergiás lett , adri szegény meg a fogával szopott.. később környékeket nézegettünk neten, ahol lakást lehet bérelni... magyar szemmel is egész tűrhető áron lehet kecókat találni, a napokban elkezdünk körülnézni sydney különféle környékein! :)

29 óra a halál árnyékában..

avagy 18.000 km utazás (afganisztánon és pakisztánon át) 29 óra alatt majdnem a föld körül..

az eleje jól kezdődött egy laza hajnali 5 órás keléssel (4 óra alvás után), ugyanis - adri memóriaistennőn kívül - mindenki úgy emlékezett, hogy 7.30kor indul a gépünk.. a reptéren aztán hiába kerestük a check-in-t, 1 óra dekkolás után nyitottak csak ki.. addig szendvicseztünk, eszmét cseréltünk és próbáltuk elképzelni az elképzelhetetlent.. mien is 26 órát repülni vhova és különben is mibe vágtunk bele..

az út londonig sima volt, a 32kg-s bőröndöt szó nélkül benyelték, az egyetlen zavaró tényező zolika és abigél tesztoszteron-túltermeléses gülüszemű anyukája volt, aki ötpercenként figyelmeztette utóljára gyerekeit, kb olyan hangerővel, hogy az 5cm vastag biztonsági kilátóablak is beleremegett.. a gépen zolikáék előre ültek, és mielőtt hálát adhattunk volna ezért a sorsnak, kiderült, hogy elölről és hátulról szendvicsbe fogott minket két másik kisgyerekes család, (ha lehet még rondább szülőkkel és még rosszabb gyerekekkel) akik ordítóversenyt rendeztek a félnaposnak tűnő kétórás út alatt..

..londonban kicsit megfáradva vártuk a csatlakozást..

lustaságból (fáradtságból) hagytuk előremenni a sietőseket és inkább pihiztünk és bevásároltunk, ami annyira jól sikerült, h majdnem bemondatták a nevünket.. leülés után persze még röpke két órát állt a gép valami üzemanyagtöltési probléma miatt, lájtos 35 fokkal az utastérben, ugyanis a légkondi álló helyzetben annyira nem bírta a strapát, a hangulatot a személyzet jeges vízzel próbálta több-kevesebb sikerrel kezelni..

persze nem volt olyan mázlink, hogy ketten kapjunk egy 3as ülést, így egy 2m magas gyerek mellett kicsit féloldalasan töltöttem a következő tizenegynéhány órát.. adrinak már beszálláskor tömegfóbiája lett, ez javult, viszont a megnyugtatásában nem segítettek az etetésekkor óraműpontossággal érkező, mindent a nyakunkbaborító légáramlatok (aka turbulencia).. szingapúr felé 2x rázódtunk végig, néha már azt néztük, h mikor szakad le a szárny.. a kaja szerintem tűrhető volt, adri megszívta a cukormentes menüvel.. az útra amúgy leginkább az elgémberedés és az unatkozás volt a jellemző, 29 óra ülés alatt nem lehet (ill. szabad) semmi olyat csinálni, amitől jobban érezné magát az ember.. lehet dumálgatni, meg lehet nézni pár filmet, hallgatni sok órányi mp3at, közben könyvet, újságot olvasgatni, enni, dumálgatni, és megint megnézni pár filmet.. a végén a legszórakoztatóbbnak az útvonal csatorna bizonyult, amin félkómásan néztük, ahogy percről percre rövidül a hátralevő szenvedés.. taiföld, malajzia és szingapúr szép volt, majdnem végig láttuk a tengerpartot, oda mindenképpen el kell menni egyszer.. kuala lumpur iszonyat jól nézett ki föntről!

szingapúrban letereltek minket a gépről hogy átszkenneljék a csomagokat, elvegyék a gépről hozott italokat, amiket ugye nem szabad visszavinni, és fél óra várás után visszaküldtek.. úgynevezett technikai stop volt, úgyhogy tökre értékelte mindenki.. innentől másik csapat vitte tovább a gépet, az utasok többnyire maradtak, csak páran szálltak ki szingapúrban..

felszálláskor hihetetlen volt a szingapúrnál levő szigetek látványa.
terveztük, h visszafele megállunk ott, de arra is csak technikai stop lesz, és nem szakíthatjuk meg az utat.. kár, legközelebb nem így szervezzük.. :S

a szingapúr-sydney útvonal már tényleg a szenvedés jegyében telt, etetéskor a szokásos turbulencia rázott szét minket, a 6 órás útból majdnem 4et sikerült aludni is, igaz félórás-órás szakaszokban.. most kaptunk először képet az ország méretéről.. 980km/h sebességgel is több, mint 6 óra alatt jutottunk el az északi partról sydneybe, most először gondolkoztunk el azon, h biztosan körbe akarjuk-e autózni az egészet..

magyar időszámítás szerint délben, helyi idő szerint 8kor megérkeztünk sydney-be!!

kilépéskor simán kijutottunk, még a csomagjainkat se pakolták szét, sőt a kajákat se vették el, ami alapból kész csoda ausztráliában..

anna, leah, mia vártak a reptéren, nagyon aranyosak, vidámak és izgatottak voltak.. elvittek kajálni egy pizzeriába, ahol sjirk és jan vártak már ránk.. itt futott át először igazán az agyamon, hogy..

..hihetetlen, de itt vagyunk SYDNEYBEN!!!

vegre...

Megerkeztunk...Eleg furcsa erzes...Vagy inkabb azt mondanam,h fel sem fogtam igazan,h mit csinalok...
A repulout vicces volt.Nem,h nem 26,hanem 29 oran at tartott,de Londonban szoptunk 2 orat,mert az uzemanyaggal szenvedtek vmit,belekerultunk viharzonakba,ahol a frasz tort ki a dobalas miatt...Mind1,tuleltem es ez a lenyeg.Nem ettem a gepen kb semmit,csak mindig annyit,h ne essek ossze,aludni se sokat tudtam,bar singapur utan mar beajultam es a felkeles nem ment igazan.Becsekkoltunk,mindenunket atengedtek szinte,foleg a csokikat(bar az pont nem kell,de a 100%-os gyumolcslevet azt persze kidobjak...) Az agyam keptelen befogadni uj informaciokat,szal az,h mindenki angolul beszel korulottem,momentan feler egy kinzassal...Leheet,h aludni kene...48 orabol aludtam kb 5ot es ez most nem tul kielegito.Viszont mindamellett,h ko vok,tulporogtem attol,h vegre ott vok,ahol!!!Szaaaaal,bekaphatja mindenki,aki nem hitt bennem...Es megegyszer koszonom azoknak,akik rugdostak az uton...Most a nyaladzas utan tenyleg mek a kis lyukba es megprobalok arra gondolni,h a sajat szobamban vok...:p

nyüff....

Asszem túl vegyes érzelmeket nyújt Ausztrália... A 26 órás repülőút egy szívás...Főleg,ha a fogam úgy dönt,h fájni kezd a levegőnyomástól.De sebaj!!!A lényeg,h 2 nap múlva majd az óceánparton fogom gyökérkezeltetni magamat és anyázok egy sort,mert tuti,h itthon fogok hagyni vmit...:p
Kicsit furcsa úgy nézni a szobámra,h "jéééé,hnap már nem fogok itt aludni..."
Aprorpó,az normális,h félpercentént eszembe jut,h ezt se raktam be,azt se raktam be,a fél szobám elpakolta magát és az istenért sem akar előbújni...wrrrr
Mindegy,megyek és pakolok tovább és szépen csöndben utálkozom,h pont most baszott ki velem a fogam...pussssssz

-1. nap

holnap hajnalban indulunk! :P

para, pakolás, kapkodás, elintézés, beszerzés, leadás, átírás, találkozás..

holnap majd útközben kipihenjük magunkat.. :) lesz rá 26 óránk..

ps. british baszik elküldeni a frequent flyeres emailt, kurva mérges leszek, ha bukunk 20ezer km repülést.. wrrr