2007. december 18., kedd

a kutya...

Jó érzés tenni valamit kiszolgáltatott lényekért.És egyben szomorú és néha ijesztő és fárasztó...De ezek eltörpülnek azon tényezők mellett,h mennyire érzed,h szükség van rád.
Őszintén megmondva fenntartásokkal mentem a staffikhoz,mert soha nem kellett igazán kutyákkal foglalkoznom és asszem 12 év macskás háttérrel 0 tapasztalatom van. :D
DE megtettem a lépést,h lehessen egyszer belőlem is egy fenntartások nélküli,ideális gazdi.Tehát...
Internetem ugyebár megtaláltuk ezt a menhelyet és elmentünk megnézni,h mizu van rouse hill felé.A helynek nekem Csobánka kisugárzása volt,bár messze nem hasonlított a sok sík felülettel,de utoljára ott láttam egy háznál ennyi kutyát. :p
A család,akik ezt csinálják félelmetesen jó kisugárzásúak,van 3 kiskölök és 3 saját kutya is.Nem beszélve a többi 25-ről,akiknek sajnos ketrecben kell tengetniük a napjaikat,mert az emberek felelőtlenek...:S Mindenesetre végigrohantunk a több tucat kutyán(nem sok név ragadt meg),de kitűnt közülük A KUTYA.Lara egy kis tündér.Alapvetően sugárzik belőle,h szeretetre vágyik,de tele van falakkal és neheznen oldaható csomókkal.Neki sem simogatásból állt valószínüleg az élete,mielőtt a menhelyre került,de itt legalább szeretetet kap és rendes kaját. :)
Kicsit hebrencs a drága és imádja lenyelni a nem neki való dolgokat,mint pl a műanyagból készült játékokat és egyéb emésztehetetlen bizgeréket,amiket imád rágni.Tegnap pl szemtanúi lehettünk,h milyen játszi könnyedséggel nyel le egy kisebb piros puhaműanyag labdát,ami remélhetőleg valamerre ki fog csúszni és nem jár úgy,mint a múltkor...Ugyanis a kisasszony úgy érezte,h egy műanyag izét lenyelni nagyon jó dolog,csak sajnos fennakadt s belében és egy laza 1400 dolláros műtét tudott csak segíteni rajta,amit elég nehezen tudtak előteremteni,de mint itt a élő példa,vannak még emberek,akiknek fontos egy élet...
Tehát most szépen arra várunk,h mi lesz Larával,de erről majd holnap tudok aktuálisabb beszámolót tartani. :)
Minden kutya teljesen más egyébként.Van lelkileg teljesen megtört,van energiagombóc,akinek tök mindegy,h játszol-e vele v sem,de ő ugrál és lefoglalja magát.Van Bonnie,aki egy mogorva vénkisasszony,de ettől függetlenül érdeklődik azért,h ki szereti igazán és nagyon szívesen lopja a kajámat a fogasról... :D
Vannak egymással tökéletes harmóniában élő kis cellatársak,akik tipikus szomorú kutyaszemekkel néznek,ha esetleg elviszik a másikat mellőlük.Van egy tündéri és hatalmas staffi,Jonah,aki félelmetesen nehéz és nagyon szereti kifejezni a szeretetét azzal,h rádugrik(megszakadsz alatta) és utána fergeteges nyálrengeteget pancsol rád(bár az összes a fülnyalásra van rákattanva) és egy igazi jólélek kutya.Ott vannak a kis gombócok,akik izmosak és állandóan pörögnek.Van egy szuka és egy kan,akik egy pár alkotnak,mindössze annyia bőkkenő,h egymás testébe kellett volna születniük... :D A fiú imádja a teniszlabdákat,de annyira,h nem h a szájából nem engedi ki,de ha kaját adsz neki,azt is max akkor fogja elvenni,ha jó messzire mész,h nehogy elvedd a legcsodálatosabb játékot a világon... :)
Scarlett igazi nyucikámnak való kutya és nem csak a neve miatt,de a természete...Félelmetesen szeretetéhes és csak bújik és bújik és bújik...És fizikailag reszket a törődésért...
Tehát tényleg sokféle kutyát láttam csak ezzel a két alkalommal.Ez a menhelyezés tökéletes arra,h rájöjjek,mennyire nehéz is ideális kutyát találni...De végre megvannak a körvonalaim,h mire van szükségem és ki lesz majd az,akivel feltétel nélküli kapcsolatot tudok kialakítani.Addig is,itt vannak ezek a szeretetvámpírok,akiknek tudunk egy-egy jó napot szerezni és ez momentán az egyetlen, ami számít...

2007. december 15., szombat

Staffy Rescue, Sydney :D

Kibírhatatlan kutyahiányunkban úgy döntöttünk, hogy önkéntesnek jelentkezünk egy menhelyen, megyünk kutyát sétáltatni, mozgatni, stb.. Hova máshova is mentünk volna, mint a Sydney Staffy Rescue-ba, ahova a Sydney menhelyekre begyűjtött Staffyket és PitBullokat hozzák az altatás elől. Fél óra alatt lezúztuk az 50km-t északnyugatra és 11 körül már ott is álltunk a bejáratban.. Nagyon örültek nekünk, rengeteg meló van egy menhely körül.. Tudni kell, hogy a NSW-ben 2 éve tilos PitBullt tartani (senkinek sem világos, hogy miért), így csak néhány szerencsés (már gazdinál levő) kutyi, meg keverék élte túl ezt a rendeletet.. Szerencsére ezt nem mindenki hajlandó elfogadni és dacolva a nem pici büntetéssel, itt is tartanak 2 pitbullt, az egyikbe, Larába, azonnal szerelmesek lettünk. Igazi tündér, világosbarna, rózsaszín orral és sárga szemmel, nagyon gyengéd, picit félénk és gyönyörű.. Igazi puszigép, szerinem még nincs 1 éves se.. Annyira de annyira kihoznánk.. szerintem tök jól kijönnének Sookieval.. mindkettő tüneményes :) Na majd ezt még meglátjuk.. :P

Először egy Georgeot a staffyt és Jasmine-t, egy albínó argentin dog-boxer féle keveréket vittünk ki sétálni.. Jó 30 fok lehetett, kb a földhöz szegezett minket a nap.. A menhely melletti nagy mezőre lehet kivinni a kutyákat, ahol vannak tehenek, amik közé nem szabad besétálni, mert a bikák nekimennek a kutyáknak, illetve vannak nyugis de mérges kígyók is, amikkel jobb vigyázni, illetve jól elkerülni. Kimentünk, sétáltunk, vigyáztunk, aztán visszasétáltunk, mert George kifulladt (elég nehezen kapott levegőt) mi meg majdnem napszúrást kaptunk.. pihiztünk egy picit, aztán kihoztuk játszani Larát, és amíg Adri elvolt vele, én mentem segíteni Anthonynak új kennelt csinálni, mert panzióztatnak is és az ünnepekre kb 20 új kutyát várnak..
(Most van nekik 25 kb, azaz annyit kutyázunk, amennyi belénk fér és akkor se érünk körbe egy nap alatt.. :)
Ezután segítettünk megmosni 2 kutyát (tök jó kutyamosó kádjuk van) és kihoztunk játszani még egy pár staffyt.. Fura, hogy jellemzően nem amerikai staffyk vannak, hanem kb fele akkora mini staffyk.. Iszonyat erősek, energikusak és imádnivalóak, de nekem nagyon picik.. Viszont nagyon jókat lehet játszani velük :) Délután 4-re elfáradtunk, a házinéni adott nekünk jeges vizet, meg mutogatott pár kutyaképet a menhely történetéről, aztán hulla fáradtan, koszosan, ragadósan, sárosan, de boldogan elindultunk haza. Nagyon élveztük a dolgot, hétfő délután megint megyünk.. :D Fotók majd jönnek..