Byron Bay

Mindenek előtt köszi a kommenteket, kommentáljatok nyugodtan, vicces olvasni! :) Gyuri, neked külön köszi az észrevételeidet, megnyugtatlak, hogy nem hülyültem meg és még mindig a belga sörökre szavazok! :))) Az értelmezéshez egy kis segítség: a bordó részeket Adri írja (Pillangó néven), én szürkével írok (RebelFunk néven). Az észrevétel jogos, több figyelmet fogok fordítani a kulináris élményeink megosztására, bár olyan, hogy ausztrál konyha nem nagyon létezik, vagy ha létezik, akkor inkább hagyjuk.. van viszont sok érdekes alkohol és sütifajta, na ezekről alkalomadtán beszámolunk!

Tahát Byron.. az egész ott kezdődött, hogy Jack és Tina elhívtak minket múlt héten egy turnéra, Byron bay-be.. Ők csütörtökön indultak, mert tudták, h mi vár rájuk.. mi csak pénteken tudtunk utánuk menni, mert autót kellett szereznünk.. Csütörtök estére annyira felborult a bioritmusunk, h 9-től éjfélig tudtunk csak aludni, úgyhogy összepakoltunk és 1kor nekivágtunk a 12 órás (!) útnak.. Az autópályán 100-110-es limit van végig, és nagyon komolyan veszik a sebességhatárokat, így 110-120 felett nem nagyon érdemes menni (100.000hufnál kezdődnek a büntetések!) 4-5 óra vezetés után kezdtem elfáradni és hamarosan megálltunk valahol.. fél óra alatt nagyjából kipihentem magam, és tovább indultunk, egész úton esett, néhol ömlött az eső, elég szar volt… az egyetlen vigasz az új kocsink volt, nagyon kényelmes és nagyon stabil, iszonyat jó vezetni.. A campervan után tiszta megváltás.. útközben az otthonról hozott pástétomos szendvicsek tartották bennünk a lelket.. (Gyuri: a tazmánok iszonyatosan finom pástétomkülönlegességeket tudnak csinálni: narancsos, tört borsos vagy sherrys csirkemájpástétom, illetve szezámos-sajtos lazacpástétom, vékony fűszeres zselatinréteggel a tetejükön.. hmmmmm :))

Néhány megálló és szenvedés után (amikor megálltunk aludni, kisütött a nap, és a szemerkélő eső miatt felhúzott ablak mellett megsültünk a kocsiban, amikor elindultunk, esett... tipikus..) inkább nekivágtunk és hamarosan megérkeztünk Byron Bay-be.. a látvány hihetetlen és mesebeli.. ahogy beértünk Lennox Head-hez jobbra az óceán, balra pedig a mesésen dús-sötétzöld dombok (ez NSW legesősebb és legzöldebb része).. megint rám tört az itt akarok lakni fíling.. Egy gyors telefon után átmentünk Mullumbimby-be ahol Glenn (Jack kiadója) lakott egy hihetetlen helyen.. A házát önmaga tervezte. Minden szoba egy önálló kis faházikó volt, ezek egy tornácon voltak, de mindegyik más szögben volt elhelyezve, olyan érzés volt, mintha az erdő lett volna a nappali.. ennél közelebb nem is lehet élni a természethez.. talán az egyik legjobban megépített ház volt, amit valaha láttam.. nagyon el tudnék éldegélni egy ilyenben, amikor elegem van a városból és az emberekből.. hihetetlen csönd, nyugalom, madárcsicsergés, erdőillat.. tökéletes.. A tökéletes nyugalmat csak a gyerekek zavarták meg, így inkább visszamásztunk a városba és a benti szobánkban estünk össze..

(Sajnos fotókat nem tudtunk csinálni, mert túl fáradtak voltunk.. addigra már tényleg az összeesés határán voltunk valahol. Remélem még jövünk erre, ezt muszáj lefényképeznem!)

Este buli, nagyon jó volt, eddig a legjobb, az emberek táncoltak, mindenki jól érezte magát, Jack szerint csak öregesen zenélgettek, szerintünk semmi öreges nem volt benne, sőt ennyi életet még talán nem is láttam benne.. tényleg a zene az élete.. jó ezt látni! Furcsa látni az emberek hihetetlen felszabadultságát (lehet, hogy csak az alkohol miatt) de kortól és nemtől függetlenül rengetegen táncoltak, sokan nagyon bénán, de ez itt semmit se számít, a lényeg csak az, hogy jól érezze magát mindenki.. A buli végén megkóstoltam az itteni első tényleg finom sörömet: COOPERS PALE ALE, igazi ale, bár a belga színvonalat ez se üti meg, ha lenne olyan, akkor kommersz ale kategóriába sorolnám és ausztrál mértékkel messze ez volt a legjobb eddig.. Lelki szemeim előtt Gyuri jelent meg a pontozótáblájával, vicces, hogy 2 napra rá pont tőle kaptunk kommentet! :D

Másnap reggel felmentünk a Lighthouse-ba, ami Ausztrália legkeletibb pontján található. A hely ismét nem kevesebb, mint mesebeli.. álomszép tengerparttal, kristálytiszta, türkiz tengerrel, nem túl messze a tengerben egy sziget, méteres hullámok.. nem csodálom, hogy az egyik legnépszerűbb ausztrál nyaralóhely. A világítótoronyból 360 fokos kilátás, szinte érezni lehet az óceán hatalmas erejét és az irdatlan tömegét, ami a víz felől érkező esőben most szelíden csapkodta a parti sziklákat..

Egész nap itt ragadtunk volna, ha az eső nem zavar minket vissza a kocsiba. Nekivágtunk az útnak Bellingenbe, ahol Robert szervezett bulit. Valami hippi backpacker szálláson lettünk elhelyezve, ami backpacker szinthez képest szerintem hibátlan volt.. Este egy kis vidéki bulihoz képest abszolút teltház, szuper hangulat és sok eladott cd. Kedves, mosolygós emberek, nyoma nem volt a Byron bayben tapasztalt arroganciához (külön köszi a kidobóknak ezért), itt mindenki aranyos, kedves és figyelmes volt.. Itt megint rájöttem, hogy szeretem az ausztrálokat! :)

Másnap reggel 10 körül leléptünk és visszamentünk Coffs Harbourba, ami egy véletlen kanyarnak köszönhető, de az út második legszebb helyére vezetett! Egy nagyon hangulatos kikötőváros, kis tengerbe nyúló szigetkével, amit egy hullámtörő köt össze a szárazfölddel, az így kialakított kis sekély öbölben vitorlásokat ringat a szél, a kis szigetről 360fokos kilátás, a szárazföldön mindkét irányban széles, világos homokos tengerpart ameddig a szem ellát, dél felé képeslap szépségű barnás sziklasziget húzódik a tengerbe, ami mögött egy további öböl látszik.. Fotón is szép, de élőben lenyűgöző.. ide még biztosan visszajövünk!

Hazafelé már csak Port Macquarie-ben álltunk meg. A hely önmagában szép volt, de messze nem volt olyan varázslatos kisugárzása, mint az eddigieknek.. Ahogy egyre szebb helyeket látunk, egyre feljebb és feljebb kerül a mérce.. nem tehetek róla, egyszerűen vannak olyan helyek, ahol kedvem támad leülni a fűbe, meditálni, magamba szívni a természet energiáit és csak töltődni. Byron Bay környéke és Coffs Harbour ilyen volt.. Ha fa lennék, biztos valami ilyen helyen szeretnék nőni..