a napok....

Megint rég nem írtunk...Ennek annyi oka van,h könnyű megszokni,h semmit nem csinálunk... :p
Mindenesetre most gyűjtöttem egy kis energiát,h összeszedjem... :D
Tehát...
Nov.16:
Mivel mostanában spontán találjuk ki,h hova megyünk,ezért kinyitottuk a térképet és úgy döntöttem,h a hülye nevű nemzeti parkot szeretném látni aznap(ku-ring-gai national park).Felkerekedtünk,oda is értünk egy óra alatt és megint kilyukadtunk egy kanyargós úton.Nem értem,h a nemzeti park miért egyenlő azzal,h hajtűkanyarok,keskeny utak és sok légy(najó,az utóbbit értem...).Kétfelé ágazott a főútvonal és úgy éreztük,h meg kell néznünk egy patakot,mert biztosan nagyon szép és...Hát tényleg az volt.Igaz,h nem tudtunk a yacht kikötőtől közelebb jutni a vízhez,de bepótoltuk hegyről lemenet és csináltunk egy csomó képet.Kivételesen nem voltam fáradt,tehát élménybeszámoló fog következni ahelyett,h mennyire utálom a legyeket. :D
Óriási zöldövezet.Talán ez a legmeghatározóbb.Magyarországon az erdők kopár kis izéknek tűnnek ezekhez a dzsumbujokhoz képest.Szerencsénk volt,mert még nem a szezonban érkeztünk,ezáltal majdnem ingyen tudtuk megnézni a parkot($11 sztem nem sok ahhoz képest,h nem ez az első hely,ahova betévedtünk...:p).
Kaptuk a nénitől,aki beengedett minket egy lapot,amin fel volt tüntetve az összes szép kilátórész és még az is oda volt firkantva,h mien hosszú és mennyire nehéz út.Mivel tipikus túrázók vagyunk,tangapapucsban indultunk el,szal sajnálom,de csak a főkilátóról tudok mesélni,a többit majd bepótoljuk később,amikor drága apukám,mint rabszolgahajcsár,végig fog minket rángatni az összes útszakaszon... :)
A west head az út levégén van és tényleg fantasztikus kilátás van róla.Szemben velünk a már megismert palm beach és az annál lejjebbi partok voltak láthatóak,míg balra egy olyan sziget,amit lions headnek hívnak,mert olyan a formája.Ez a kis sziget rendkívül érzékeny élővilággal rendelkezik,főleg madarak formájában,ezért nem megközelíthető.A képek majd ha sikerül felrakni őket,kicsit jobban beszélnek magukért,minthogy minden részletüket le tudjam írni,de tényleg nem bántuk meg,h ellátogattunk ide.Visszafelé úton Gabica megbizonyosodott arról,h a wc-k még egy nemzeti park közepén is tisztábbak,mint Mo-on kb bármely közterületen.Jajjj,láttunk kengurut.Az elsőt odafelé a legégett fák között(2 hónappal ezelőtt volt egy elég masszív erdőtűz arrafelé,ami csúnya nyomokat hagyott maga után...)kajálni.A másikat pedig közvetlenül az út szélén.Nagyon jófej volt,még azt is hagyta,h kocsival közelebb guruljunk hozzá és lefilmezzük.Ő lett Bugri. :) (Blitz,ő az!)
Hazafelé rájöttünk,h be kék vásárolni,szal beugrottunk egy kisvárosba vhol Church point környékén és megint rákattantunk a pikeletsre... :D
Nov.17:
Wollongong.Csakhogy egyből megszegjük az el6ározásunkat,megterveztük,h elmegyünk Wollongongba,SŐT még neten is utánanéztünk,h mi szép van még arrafelé.Nagyon zsír hely.Van egy híres túristaút is arra,ami közvetlenül a part fölött vezet és gyönyörű a kilátás róla...Hajtottunk kicsit Stanmore Parkban,h meglássuk az út kezdetét,majd mikor végighaéadtunk rajta,irányba vettük a végállomásunkat.Mikor megérkeztünk Wollongongba,már nagyon meleg volt,egész nap a kocsiban rohadtunk,szal gyors városnézés és menjünk fürdeni,mert oooolyan szép idő van.Szal felmentünk Mt. Kirahoz és lefényképeztük a várost,ami alattunk elterült.Igazából már teljesen rá voltunk kattanva a strandolásra,tehát gyors kaja és türcsivásárlás és go to the beach...Persze beborult az ég.Ez annyira tipikus. :D
De már semmi nem tántoríthatott el minket.Belevetettük magunkat a hullámokba,de én pl azzal nem számoltam,h a szél erős és az 50 kilómmal nagyon nemes egyszerűséggel kisodor a partra... :)
Elpancsiztunk és felmentünk utána a mellettünk lévő világítótoronyhoz,ahol lőttünk pár képet,viszont már kezdett rohamosan hűlni az idő,szal léptünk.
Nov.18:
A nagy családi összeröffenés.Jannak fellépése volt a belvárosban,tehát ahogy a jó családokhoz illik,mindenki elment,h megnézze a jövő tehetségeit.Persze ahogy vérbeli szétszórt és enyhén szervezetlen emberekhez illik,akik dolgoznak és otthon nem csinának semmit,majdnem mindenki egy,másfél órával a koncert vége előtt futott be,de így is nagy örömet okozva.Janék után egy hihetetlenül borzalmas csapat lépett fel egy rikácsoló csajjal és két részeg gitárossal.7re volt asztalfoglalásunk erskinevillebe,de már mindenki fohászkodott,h induljunk el...
Végre sikerült mindenkinek összeverbuválódni és betelepültünk az étterembe.Nagy családi beszélgetés,finom kaja és egy hangulatos este.Tudom,h nem nagy szám,de félelmetes összetartás van ebben a családban és jó köztük lenni...
Ezután volt még egy potyanapunk vhol egy ipari tónál,ami nem volt se szép,se különleges,de lefotóztuk,h ien is van.
Tegnap családi vacsi volt megint kis bécsi schnitzellel,amit Tina sütött.Fincsi volt,megint jót beszélgettünk az élet nagy dolgairól és megtudtuk,h mi a gríz angolul.Tehát tanulságos este volt... :D
Mamegyünk koncerte megint,ahol természetesen mindenki ott lesz,tehát éljük a nagycsaládok mindennapi életét,néha külön utakat járunk,de végre TÉNYLEG van hova hazamenni... <3