mindenféle...

Apukám utsó napjai sztem egész jól teltek még Sydneyben.Elmentünk Manlybe shoppingolni Adrinak szülinapi ajándékot:D,Gabica etette a sirályokat,Brodwayben is köröztünk egy sort...Sajnos elég szar időnk volt,ezért nem tudtunk annyira ráerősíteni a színünkre,viszont csodás búcsúvacsit csináltunk magunknak.Vettünk egy sültcsirkét,alkohol adva volt(megmarad egy kis tüzesvíz és pezsgő),bucit meg sütöttünk.Alaposan belaktunk,mindenki akkora tespedéssel nyugtázta a napot,h a wombat is megirigyelhette volna... :)
Hazavittük a műhelybe Fathert,utána pedig a tiszta útvonalon indultunk haza,mert iz ittas vezetést azért itt sem tolerálják kellőképpen. :)
Kedden felkeltünk,h az utsó napot bearanyozzuk,de az időjárás megint nem volt túl kedves velünk,szal inkább úgy döntöttünk,h menjünk el Woy Woy felé,amiről Leah azt mondta,h gyönyörű.Megindultunk a beach felé,h hátha addigra melegebb lesz és élvezhetjük az ismeretlen partszakaszt,de ehelyett hajtűkanyarokon keresztül eljutottunk egy kisvároskába,ami tény,h szép,de semmi mást nem lehet csinálni,mint 3 percig bambulni és megkérdezni,h nem megyünk? :p
Apukám gyomra jelzett,h kajaidő van és betértünk egy thai étterembe(kezdem utálni az összes ázsiai kaját,mert 1 hónapon keresztül ezeken éltünk).Amint beléptünk az ajtón,megütött arégi,lepukkant éttermek tipikus szaga,nem beszélve a cseszkó feelingű komcsi berendezésről és a vmit makogó thai néniről és kalácsképű fiáról.Alapvetően nem csináltak rossz kját(a fiúk szerint),de a fokhagymás kenyér mindenesetre majdnem jó volt.Kaja bent,indultunk tovább.Haza. :D
Tehát a hídsétánkból nem lett semmi,mert már láttunk még magasabbról(és biztonságból) mindent, már pörgés volt az utazás miatt és inkább mindenki jól hazament és lefeküdt aludni.Reggel 5kor felkeltünk(feltért egy alapos veréssel) és összeszedtük teremtőim szőrösebbikét.Kivittük a reptérre,ahol kaptunk egy kedves nénitől büntetést,amiért sokáig álltunk egy olyan helyen,ahol csak ki-be ugrálni szabad,utána mentünk egy kört és bekísértem apukámat.A sok kínai között ellavíroztunk a gateig és nagy búcsúzkodás után(na,jólvan,menjél és majd írj...na cső) elentünk a városba cirkálni,h vegyünk Jannak szülinapi ajándékot.Apukámtól idközben elvették a svájci bickáját meg a körömvágó eszközeit(a táskában maradt...pff...:D),mi meg azon falsheltünk,h mennyire kihalt reggel 8kor minden.Bevásároltuk a semmit 48 dolcsiért és elhatároztuk,h kimegyünk beachelni,mert kezdett rohasztóan meleg lenni.Majdnem elaludunk,mire Newportba értünk,de a parton végre kinyúhattunk és ki-ki a maga gyorsaságával elaludt.2 óra után szépen hazazúztunk,h itt folytassuk az alvást és utána villámgyorsan realizáltuk,h nekünk még ajándékokat kell venni.Tehát irány a Broadway és 20 perc alatt letudtunk mindent(Jan kapott egy tollat,amit remélem,h nem fog elhagyni...) és apukám búcsúajándékai is szépek és finomak lettek.A szülinap egy kis olasz étteremben folyt,ahol egy enyhén seggfej főpincér ment mindenki agyára.A kaja nem volt vmi jó,Gabica szerint a legszarabb,amit itt evett.De a hangulat kurva jó volt,Jan örült mindennek,az alkohol ráerősített mindenre és így egy bensőséges,családi összejövetel lett megint,ami mindenkinek emlékezetes marad. <3

halálugrás woronorában..

Tudom, hogy sok minden más is történt ma, de a nap - számomra - legütősebb élménye a suicide jump volt.. mikor máskor is, mint 13-án :P
Az egész úgy kezdődött, hogy 1 körül találkoztunk a műhelyben a brigáddal és elindultunk Woronorába, ami kb 1 óra autókázás volt délre, Sutherlandbe.. Sjirknek van ott egy weekend háza, amiben most Erik meg egy srác laknak, egy folyóparton fent az erdőben, olyan helyen ahova csak csónakkal lehet feljutni. Útközben megálltunk sütögetni- és innivalót venni (Tohey's Pils (10/8), Coopers Sparkling Ale (10/5) és Cascade Premium Light (ami a maga nemében megüti a 10/7-et) volt a menü).. A parkolás után jött az első flash, mivel nem vágtuk, hogy csak csónakkal tudunk felmenni a házhoz.. Egy tündéri folyócskán mentünk fel pár percet, mire elkezdtük volna magunkat igazán beleélni folyópartra épített házacskák és a pancsoló családok idilljébe, már ki is kötöttünk egy mólón és felsétáltunk a házba. Gyors átöltözés után irány a vízbe, átúsztunk a túlpartra és elindultunk a többiek után valahova fel, amit nem sokkal ezután még többször megbántam: egy kb 15m magas sziklaperemre, ahonnan a helyiek lazán ugráltak át a vízből kiálló sziklák fölött, bele a vízbe.. Azt tudtam, hogy kihagyhatatlan a dolog, de fentről nagyon picik voltak a fák, az emberek pedig még kisebbek.. minél tovább vártam, annál inkább megremegett a lábam, amikor neki akartam futni (erre azért volt szükség, hogy ne a sziklák közé érkezzünk, hanem pár méterrel odébb, a mély vízbe).. végülis negyed óra szenvedés és lelki tusa után belegondoltam, hogy mi lenne, ha az életemért kéne futni és ugrani, összeszorítottam a fogamat, futottam, ugrottam, csobbantam és túléltem.. azt nem mondanám, hogy különbösebben élveztem a dolgot, a dolog legjobb része ugyanis az ugrás utáni "húbazmeg megcsináltam :D" fíling volt.. magát az ugrást másodszorra, harmadszorra biztos jobban élveztem volna, de nem került rá sor, mert elkezdett esni, így visszaúsztam a házhoz és betoltam egy sört, amit most asszem tényleg megérdemeltem, aztán már nem mentünk át többet arra az oldalra.. Amint kicsit jobb lett az idő, megint visszamentünk úszkálni, labdázni, Indy kutyát megtanítottuk úszni, Leah alig hitt a szemének :) Közben esett, elállt, esett, elállt, de a vízben jó meleg volt és nekünk nagyon nem akaródzott kijönni.. Később csapódtak Annáék is, aztán amíg Sjirk sütögetett, mi pedig küldtünk egy kanyart a folyón, aztán ettünk, ittunk, beszélgettünk, punnyadtunk és végül jól hazajöttünk. Ez a nap is egy élmény volt, az ugrást meg nem lehet elmesélni, csak átélni.. Szóval ha valaki éppen a Woronora folyónál járna, irány a Jockeys Cap és a suicide jump.. felmenni kötelező, leugrani pedig ajánlott.. :P
Sajna az ugrás nem lett megörökítve, mivel úszva közelítettük meg a sziklát, viszont mások ezt már megtették: video.

a folyó...

Megérkezett a napokban Sjirk fia,Erik a messzi Hollandiából.Volt előre egy meghívásunk Woranorába(nemtom,h h írják...),ahol tudunk vizisíelni,motorcsónakozni,úszkálni és mindent,ami még a vízpartokkal kapcsolatos.Reggel már rohasztó meleg volt,tehát egyébként is beacheltünk volna,de még ígéretesebb volt,h menjünk egy úszható folyóba...Tehát összegyűltünk a műhelyben és nekivágtunk az útnak(Sjirk,Jan,Jane,David,Jordan,Father,Gabica,ADRI).MAjdnem odáig mentünk,mint tegnap,de letértünk egy girbe-gurba kanyargós útra,ami bevezetett egy rengetegbe.Leprakoltuk az autókat és minden földi jóval megpakolva beszálltunk a motorcsónakba,mert azzal a legegyszerűbb közlekedni arrafelé.Amint kikötöttünk a háznál,mindenki ruhái a földön landoltak és egy csapat hülye ment a vízbe,amilyen gyorsan csak tudott. :)
A folyó átúszása nem volt túlságosan fárasztó,tehát mindenki a túlpart felé tartott,mint később rájöttem,azért,mert ott van egy szikla,amiről le lehet ugrálni,ha kellően nekifutsz,ugyanis legalább 3 métert célszerű repülni ahhoz,h ne a sziklákon köss ki vízbecsapódáskor... :D
A hollandok 3:1-re nyertek,mert Gabica nagy lamentálások árán,laza 15-20 perc után leugrott,de én így is nagyon büszek vok rá. :) <3
A nap hihetetlenül gyorsan elrepült és legalább 4 órán keresztül mindenki a vízben nyomult,mert baromi jó meleg volt és az esőzés eltörpült a sok izgalom mellett.Indi pl végre életében először mert bátor kutya lenni és a maga minikutya méretével szembeszállt a hullámokkal egy takonyzöld labdáért.ÉS újra.És újra.És újra...Estére pedig keresett egy vackot(többek közt az ölemet) és édesen aludt amíg lehetett.A harmadik erősebb esőzésre kb megérkezett Leah,Anna,Mia és Mia barátnője,szal még többen lettünk a folyóban,h ne a hideg esőben ázzunk.Miután kellően elfáradt mindenki és alaposan megéhezett,mentünk a hideg slaggal mosakodni egyet és elpusztítani minden ehetőt az asztalról.Kb 20 perc alatt csak üres tányérok maradtak és mindenki elpilledve beszélt vmiről... :D
Sjirk mentő 5lete volt a kv,de sztem jól tettem,h nem ittam,ugyanis mindenki arcát elnézve,ittak már jobbat is,de éljen a holland kv!(bár asszem Hollandiát nem a kv-jáért szeretik...:p)
Még beszélgettünk kb egy-két órát,aztán szedelőzködni kezdtünk,h megtegyük a 10 perces sétát.Árkon-bokron keresztül,házak elő és hátsó kertjében bandukoltunk egyre messzebb,mindenhol pocsolyák és sötétség kísérte lépteinket...De megérte,mert ezer éve nem tudtunk sztem ennyit úszkálni,félni,ázni,fázni,ugrálni,játszani...Szal csodás napjaink egyik díját biztos ennek a du.-nak ítélem...De még függőben marad,h meiket... :D

vitorlázás kurnellben :)

Ismét egy mozgalmas napnak lehettünk részesei, ugyanis 12 körül kimentünk Paddy's Marketbe ajándékokat vásárolni, aztán f2re vissza a műhelybe, ahol Sjirk már átöltözve várt minket, vitorlázásra készen. Úgy indult, hogy ez nem Sjirk napja, ugyanis nem tudta befejezni a biciklijavítást, meghúzta a hátát, és a hajó (amit kb 1 éve senki nem használt) se volt éppen vízre kész.. Átmentünk Ian-ékhoz, leszedtük a hajóról a ponyvát, a faágakat, a pókokat és hangyákat, aztán rövid check után elindultunk Kurnell-be lekaptuk a hajót a trailerről és elkezdtük összerakni. Kigabalyítottuk a kábeleket és elkezdtük felmérni a károkat. Közben Adri a parton unatkozott, nem nagyon mozgatta a vitorlázás mint olyan.. Nagy nehezen összeraktunk mindent, és miután felállítottuk az árbocot, kiderült hogy valaki volt olyan tündér és kifűzte, úgyhogy árboc le, visszafűzés, árboc vissza és így már volt mivel felhúzni a vitorlát.. Igenám, de valami miatt nem akadt be a fenti kampóba a vitorla, úgyhogy jött a hajó oldalraborítása, vitorla beakasztása, hajó felállítása, kötelek berakása és végül a két svert berakása, vagy bepaszírozása, mert úgy szorult, hogy alig lehetett a helyére rakni, aztán meg persze kiszedni(pedig könnyen kiránthatónak kéne lennie ha zátony jön, vagy túl sekély a víz).. Miután vérünket adtuk a hajóért, (2 óra szopást követően) viszont elindultunk és csaptunk egy kört az öbölben. Hihetetlenül gyors volt a hajó, hatalmas vitorla van rajta és rendesen az árbochoz kötve kellett lógnunk oldalt, hogy egyensúlyban tarthassuk. Fura érzés tehetetlen tömegként egy zsinóron lógni, aztán egy rosszul vett manőverben feltekeredni az árbocra :D Feri is kapaszkodott rendesen, de jópárszor összekoccantunk oldalt :) Kegyetlen erős volt a szél, nagyok a hullámok, úgyhogy bőven kaptuk a vizet az arcunkba. Kb 50m után már csuron vizesek voltunk, de a víz meleg volt, a szél pedig szárított, a sebesség és a kilátás pedig kárpótolt mindenért :) Sajna Sjirk háta megfájdult, így jó fél óra után feladta, mert nem tudta rendesen húzni a köteleket meg kormányozni se, meg a hajó se volt éppen csúcsformában (pár szükségmegoldás nem vált be igazán), így kikötöttünk, szétszedtük a hajót, lemostuk magunkról az iszapot és visszamentünk az autókhoz. Utána a szokásos pubunkban farkaséhesen beküldtünk egy halom kaját és 2 korsó jól megérdemelt sört és hazajöttünk összeesni. Egy igazi élmény volt, az egyetlen dolog amit sajnálok, hogy Adri kimaradt a dologból, de Sjirk megígérte, hogy lesz folytatás, csak előtte formába hozza magát és a hajót. Kéne egy vitorlás otthonra is ;)

katoomba re...

Tegnap megint visszatértünk Katoomba erdejébe...A múltkor is kattogtunk,h van ilyen dróton függőszakadékfölöttátmenős izé,de nem voltunk annyira rajta,h ki is próbáljuk.Szal most felfedeztük,h van vasút is.Ráadásul a vlág legmeredekebb vasútja.Utálom,ha nem érzem magamat biztonságban,de két ilyen hülyegyerek melett kénytelen vok néha hülye lenni.Szal felmerészkedtem velük az első sorba...A menet előtt már az ájulás kerülgetett,de még bírtam.Erre elindultunk.Először egy hosszú,sötét csőben,egyre gyorsabban és amikor lenéztem,lepergett előttem,h a telefonommal és a laptopommal majd eltemetnek,szal inkább néztem a sötétet és könyörögtem akárkinek valahol a világban,h éljem túl.Semmi biztonsági rögzítés v olyan ráhúzós izé,ami legalább ott tert...Nem.Rakd fel a lábadat,kapaszkodj meg és érezd a zuhanást....Pfff...Az első szívroham után jött a következő rész.Szó szerint a függőlegestől pár fokra eltérően kezdtünk a föld felé tartani,nem is lassan,mindenki sikítozott...Belőlem egy hang sem jött ki,csak az,h gyűlöllek titeket,amiért erre felültem!!!A végén törtem át a tömegen,h levegőhöz jussak és elkönyvelhessem magamban,h mennyire szép az élet és az adrenalin mindig jó ébresztő.:D
De megcsináltam és büszek vok magamra és tudom,h soha többé nem akarok ilyen izével zuhanni.A függőkcsi már nyugisabb volt,ott csak kurva magasan lógtunk 1 kis fémkötélen...De legalább nem zuhantunk.Szal jóóóó volt....Éljen Katoomba és az emberi hülyeség,h képes pénz kiadni azért,h féljen egy kicsit...Vagy nagyon... :)

negyed km-rel a föld fölött...

Asszem a mai napunk igen mozgalmas volt.Reggel kedves munkás barátaink keltettek megint,szal pihi nélkül kelés és zúzás fatherhoz.Mikor odaértünk,láttuk,h megint felforrt a kocsi hűtővize,de végre észrevették autószakértő zsenijeim,h el van repedve a cső és ezért ott kellett hagynunk a kicsit a műhelyben.Szal szépen vonatozás a belvár felé,h csináljunk végre vmi izgalmasat is.A célunk a tower volt,ahonnan 360 fokos kilátás tárult a szemünk elé,nem beszélve a gyorsliftről,a tériszonytról,a skywalkról és a dekurvabátorvagyok érzésről...:D
Betaláltunk a toronyba és mivel okosak voltunk és vettünk már kártyát előre,nem kellett sorbaállnunk.Apucikám kitalálta,h ő szeretne kimenni még 10 m magasra,ahonnan ki lehet nézni egy üvegaljú kis hídról még 40 dolcsiért.Szal gyorsan vissza a kasszához és sikerült hármunknak befoglalni egy liftet,ami isteni szerencse volt,mert a legtöbb kis emberszállítóban min.10en álltak,mint a heringek.Felértünk és jött a húbaszdmeg érzés.Az emberek mikrohangyák voltak, a város pedig hatalmas.Voltak olyan nagyítós távcsövek,amikkel el lehetett látni kilóméterekre teljesen tisztán,szal megnézhettük,h mizu a házunkkal és a reptérrel és kb. mindennel,amire kíváncsiak voltunk.Egy órát töltöttünk el,h apucika fel tudjon menni a város fölé és leizzadhasson 40 dolcsiért,szal mivel ő is ember(bár tudom,h ő ezt cáfolná),be is kellett küldenie egy kis bátorítót és így már egyből tökösebb lett.:) Csak utána derült ki,h van szondáztatás! :D De hálistennek annyira nem volt szigorú,bár nehezen adta be a derekát,h zöld legyen.Mi türelmesen vártuk,h elmesélje és lássuk,h milyen fejjel jön ki,de tökre fel volt pörögve és mondta,h "baszd meg,ez kurrrva jó volt". :p Tehát majd ha egyszer nagyon részeg leszek,akkor esetleg kimerészkedek(márha átjutok a szondán...).
A lefelémenetnél összefutottunk egy magyar családdal,de ők már mennek is haza 14-én,szal ez egy szalmaláng kapcsolat volt.
Na,szépen lelifteztünk és elindultunk a Circular Quay-hez,ami a sokkikötő otthona.Sétahajózni indultunk és kivételesen az is lett belőle.Előtte gyorsan megkajáltunk egy közeli étteremben és besorakoztunk a sok kis szotyiszemű mögé,akik ellepnek itt mindent.Sikerült a legzsírabb helyet megtalálni.A hajó orrában a középső asztalt!!!!:D Szal kb olyan volt,mintha tudatátvitellel irányítanám a hajót...Egy órán keresztül szeltük a habokat,majd kis ingadozással kikötöttünk.Egyébként rég voltam így vizen és asszem,h élmény lesz Sjirkkel majd katamaránozni. :)
Pratraszállás után rádöbbentünk,h mennyire jó a didzserizene és vettünk két cd-t a srácoktól.Hihetetlen,h sosem fogy ki belőlük a levegő.ÉS annyira egyszerűnek látszik és annyira kell rá koncentrálni,h tényleg normális hang jöjjön ki egy lyukas fából.Most Gabica kitalálta,h neki kell egy és meg fogja tanulni...Hát lelke rajta...Izgalmas lesz éjszaka minél messzebbre és mélyebbre ásni a csodahangszert. :)
Hazafelé fathert felraktuk a vonatra,remélem,h egyben hazaért és nem térítette el senki és semmi.Mi a Botanic gardenen keresztül jöttünk haza és rájöttünk,h honnan jön a denevérinvázió minden este.A fákon konkrétan több százan lógtak,sőt volt olyan fa is,ahol már levlé sem volt az ágakon,csak ezek a kis egérfejű teremtmények.Nagyon szőrösek és nagyon aranyosak közelről.Kezd végre tényleg nyár lenni és van még 43 napunk kiélvezni.Tehát megpróbálok normálisa beszámolókat írni így a vége felé.
A mai nap tanulsága pedig az volt,h tényleg van értelme korán kelni.Kaptunk a boltban kalácsot!!!Ezer éve nem ettem,pedig régen ezen éltem,szal így kell jól indítani egy fáradt napot!!! :D

pákpák

Jajj,hát fantasztikus napok járnak errefelé.Már lassan több,mint két hete befutott Sydneybe kedves apukám,aki megszínesíti a napjainkat(vagy inkább mi csesszük el az övét...:p).A lényeg az,h mászkálunk mindenfelé.Voltunk ismét Bundeenában,ahol az első 3as beachelésünk szüzességét vesztettük el.Igaz,h annyira jó idő nem volt,de legalább nem volt tömegnyomor a parton.Több tengerpartot is beiktattunk,többek közt Honeymoon bayt,amiről azt mondták,h fehér a homok és álomszép...Teljesen rápörögtünk,h itt is majd kinyúlunk a hófehér homokban és mindenki utálhat,h az nem hó,hanem homok...:D

Hát persze,h nem a megfelelő helyet találtuk meg!:D Ettől függetlenül sikerült egy csodaszép kis félszigetet felfedezni és alig láttuk kárát.A kis öböl baromi paradicsom jellegű volt.Átlátszó tenger,kis zátonyokkal,sziklákkal,napsütéssel...:)Igaz,h szó szerint nagyon rázós utunk volt odafelé,mert a sportautókat nem éppen a földútra tervezték.Szal ahol mások téptek 60-nal,mi imádkoztunk,h néha 10-nél ne essen szét a kocsi.:)
De tényleg megérte és a kisautó megint nem hagyott minket cserben.A világítótornyot ki kellett hagynunk,mert a következő földút,ami oda vezetett,az elég megterhelő volt mindenki számára és inkább hazajöttünk és elhatároztuk,h majd legközelebb...:D


Kedvenc partrészünk is lett:Newport.Megfelelő méretű beach,nagy hullámok,kevés ember és nincs messze sem.Ott csövezünk,amikor minden úgy akarja,h barnuljunk és ennek bőven eleget is teszünk.Igaz,h Gabica úgy néz ki,mint egy rakodómunkás(a jobb karja fekete és balra egyre fehérebb...nem beszélve az atléta helyét jelölő fehér darabról a bőrén...:D),apám igazi csajként napozik(mindig a megfelelő szögben,sehol ne égjen le,egyenletes barnulás...),én pedig kezdek annyira feketedni,h egyre jobban világítanak a fogaim meg a szemem fehérje...:D Szal,nagyon jó világunk van mostanság...:p
LAssan törzsvendégek vagyunk a Broadway sarkán lévő $5 kajáldában,Newportban a thai étteremben és sztem lassan a Mac-ben is adhatnának nekünk vmi kedvezményt(ahol Tináék zenélnek).
Beterveztünk egy csomó mindent az elkövetkezendő napokban.Többek közt már sikerült megjárnunk a Wildlife World-öt,ahol láttunk szabadon koalákat meg csomó kengurut meg wombatot és nagyon édesek közelről is(a koalák aludtak,a kenguruk napoztak és kajáltak,a wombat pedig elbújt és csak egy hatalmas szuszogó szőrcsomó volt,seggel a nézők felé).
MAjdnem elfelejtettem...Itt is van nagyon gazdag embereknek kaszinó meg előadóterem meg minden anyámkínja...MEghívott minket Hamish,h menjünk el megnézni vmi faszit,aki vmi nagyon híres ausztrál bandának volt az egyik tagja és ő(Hamish) fog dobolni és szerez jegyet...Hát jó,gondoltunk egyet és menjünk.Eleinte kicsit húzós volt,mert a parkolás $20nál kezdődött...2 órára sikerült lekötni magunkat.A pasi ráadásul dögunalom volt számunkra és le is léptünk kb egy óra után.Aztán az ajtóban megállított minket egy csaj,h miért münk el.Mi mondtuk,h ez annyira nem a mi műfajunk.Majd teljesen sértődötten megkérdezte,h tudjuk-e,ki énekel és mondtuk,h soha életünkben nem hallottunk még róla...Akkorra már teljesen látszott,h mennyire utál minket...Kiderült,h a faszi felesége...:D Sebaj,legalább végre nem hazudtak neki...:p
Mintha ez nem lett volna elég,sikerült vhogy felkeveredni a Harbour bridge-re,ahonnan visszafelé $3 a beugró és közben még a kocsi is elcsesződött és egy rendőri büntetést is csak azért úsztunk meg,mert karácsony előtt voltunk...Szal csodajó este volt...Igazán nyertünk elég tapasztalatot...:D


Jajj,a karácsony...Adri sütött pogácsát.:D Igeeeen...Sajtosat meg krumplisat és ahhoz képest,h életemben nem sütöttem,kurva büszke vok magamra,mert karácsony végére,ami megmaradt,azt mindenki összelopkodta magának és csak úgy fénylettem a sok vaxolástól!!!:D
Egyébként hihetetlenül jó karácsony volt.Egyetlen momentuma volt kicsit problémás és feledhetetlen...A kenguruhús...Soha többé nem szeretném sült formában látni ezeket a kis állatokat és nem is akarok hallani róla.Hihetetlenül gusztustalan volt,én konkrétan lenyelni sem bírtam,sőt...TEhát,ajánlom mindenki figyelmébe,h fusson,ha vki kínálja(apám azért betolt egy szeletet...botrány...).
Annyi ajándék volt,h azt hittem sosem fogynak el.KAptunk egy csomó kurva jó dolgot,de élőben izgibb megmutatni,mint ide leírni.A lényeg,h mindenki felszabadult volt és jól érezte magát.Szal kijelenthetem,h nem minden karácsonyt utálok.


Teltek a napok,mindenki még a fincsi kajáktól roskadozó asztalról álmodott és számolta a kilókat,amiket karácsonykor felszedett.De nincs megállás,jött a szilveszter.Semmi szilveszter feelingje nem volt egyikünknek sem,mert jó európai szokás szerint ez nálunk csontig hatoló hideggel és sok tömegnyomoros pubbal/házibulival/szórakozóhellyel és teljes részegséggel jár.Hát itt nem volt annyira tömegnyomor az utcán,kivéve az operaháznál és környékén,ahova több millió ember zsúfolódott be és még álltak több kilóméteren,h bejuthassanak.Mi inkább felmásztunk a családi tüzijátékkor egy ház tetejére pár másik hülyével és onnan néztünk kilenckor.Aztán hazajöttünk és mivel Adri okos és jók a megérzései,a legpengébb helyről néztük a színeket.A 6.-ról!:D Videóztunk,fotóztunk,szal most TÉNYLEG jönnek a képi megjelenítések,mert father addig baszogatott minket,mire láss csodát,leültünk és most szedjük össze az infókat és a képeket!:D
A mai napunk azzal telt,h elugrottunk monorailezni.Mindig annyira zsírnak tűnt,h a fejünk fölött megy egy vonat.Hát annyira nem zsír,főleg,amikor enyhén facsaró testszaggal ellátott indiai család tesped egy 2x2 méteres fülkében veled és egy hülyegyerek tapossa a lábadat...Ja és fülledt meleg van...De majd legközelebb tudom,h szép lesz és akkor majd vidáman írok ódákat. :)
Ha már chinatownban voltunk,gondoltunk benézünk a paddy's marketbe.ÉS a tömegnyomor közepében találtuk magunkat.Minden kínai áron és nyelven,a tipikus csomagolt ruhaszag,mindenki alkudozott.Szal piac,igazi,vérbeli kofákkal és pofátlan emberekkel!Kurva jól nézett ki.Apám kapott egy masszázst az egyik kis mindenlében kanál kínaitól,a zöldség-gyümölcs részben viszont már annyian voltak,h csak féllépésben lehetett haladni.Láttunk olyan kajákat,amikről még életemben nem is hallottam,de lehet,h nem is szeretnék...Szal asszem igazán sikerült olyan helyet találi,ahol kiélhetjük a shopping dolgokat és még nem is lesz anyagi csőd a vége.Mászkálás után mentünk a MAc-bw,h kicsit kikapcsolódjunk és Tina hangjára szépen le is eresztettünk,majd rádöbbentünk,h ez a nap is hosszú volt és ettől függetlenül önfeláldozóan még most,hajnal fél kettőkor is blogolunk.Tehát jóéjt mindenkinek és 45 nap múlva találkozunk(feltéve,ha lesz mindenki olyan drága és elvonszolja magát szombat délben a reptérre v oda,aol utána mindenki szét akar minket szedni!):D XXXXX

tudom,h rég írtunk...

Amikor elindultunk Új-Zélandra,azt hittük,h mú de jó kalandban lesz részünk...De nem.Igazából egy hatalmas esős pacában dagonyáztunk a hidegben és vártuk,h visszatérjünk kis kuckónkba...De előbb még várt ránk egy fantasztikus éjszaka v a városban v a reptéren.Eleinte úgy határoztunk,h ha már itt vunk,akkor derítsünk fel mindent,mert olyan sok szép zöld terület volt látható a repülőről,biztos szép lesz Auckland is...Pfff...Hát hatalmas pofáraesés...A legszebb,amit láttam,az az airport bus-on a sok ismeretterjesztő filmecske volt.A prospektusok is ígéretesek voltak,de olyan fáradt voltam,h minden zökkenőnél felébredtem,majd 3 mp múlva vissza is aludtam.Mikor kikötöttünk a reptéren végre,oda akartuk adni a vezetőnek az utunk árát(mert annyira tehetségesek vagyunk,h nem igazán vittünk magunkkal ú-z-i pénzt) és a bácsi mosolyogva mondta,h az ő ajándéka...Szal tényleg vannak még csodák és ez a legszebb emlékem,ami ehhez a kis szigethez fog fűzni...
A reptéren felfedeztem az össze bezárt üzletet,aludtam egyet Bakfittyel(ő az új-zélandi bárányunk) és olyan érzésem volt,mintha visszafelé mennének a percek a táblán...A csekkolási idő is kitolódott,de mi voltunk ott életünkben kb. először és utoljára elsőnek és így hip-hop végeztünk,hiszen még csomagunk sem volt,ezért sehol nem kellett sorbaállni.Kis paradox kényelmetlenség is becsúszott,mert mikor visszaértünk Ausztráliába,kivettek minket a sorból,mert mindenkivel kitöltetnek egy kártyát,h mi van nála,ki ő,mennyi időre jön meg ienek...Mi meg beírtuk,h 3 hónap és volt nálunk keményen egy hátizsák,tele újságokkal és kb. 1 pulcsival.Szal nagy nehezen elmagyaráztuk,h mi itt lakunk,csak ki kellett menni a vízum miatt...Istenem,akkor már tényleg az összeesés határán voltam,szal végre busz,parkoló,haza és áááááááágy...:D
Tehát ez volt Új-Zéland...Talán majd legközelebb,de akkor tuti,h nem 8 órára megyünk... :p