halálugrás woronorában..

Tudom, hogy sok minden más is történt ma, de a nap - számomra - legütősebb élménye a suicide jump volt.. mikor máskor is, mint 13-án :P
Az egész úgy kezdődött, hogy 1 körül találkoztunk a műhelyben a brigáddal és elindultunk Woronorába, ami kb 1 óra autókázás volt délre, Sutherlandbe.. Sjirknek van ott egy weekend háza, amiben most Erik meg egy srác laknak, egy folyóparton fent az erdőben, olyan helyen ahova csak csónakkal lehet feljutni. Útközben megálltunk sütögetni- és innivalót venni (Tohey's Pils (10/8), Coopers Sparkling Ale (10/5) és Cascade Premium Light (ami a maga nemében megüti a 10/7-et) volt a menü).. A parkolás után jött az első flash, mivel nem vágtuk, hogy csak csónakkal tudunk felmenni a házhoz.. Egy tündéri folyócskán mentünk fel pár percet, mire elkezdtük volna magunkat igazán beleélni folyópartra épített házacskák és a pancsoló családok idilljébe, már ki is kötöttünk egy mólón és felsétáltunk a házba. Gyors átöltözés után irány a vízbe, átúsztunk a túlpartra és elindultunk a többiek után valahova fel, amit nem sokkal ezután még többször megbántam: egy kb 15m magas sziklaperemre, ahonnan a helyiek lazán ugráltak át a vízből kiálló sziklák fölött, bele a vízbe.. Azt tudtam, hogy kihagyhatatlan a dolog, de fentről nagyon picik voltak a fák, az emberek pedig még kisebbek.. minél tovább vártam, annál inkább megremegett a lábam, amikor neki akartam futni (erre azért volt szükség, hogy ne a sziklák közé érkezzünk, hanem pár méterrel odébb, a mély vízbe).. végülis negyed óra szenvedés és lelki tusa után belegondoltam, hogy mi lenne, ha az életemért kéne futni és ugrani, összeszorítottam a fogamat, futottam, ugrottam, csobbantam és túléltem.. azt nem mondanám, hogy különbösebben élveztem a dolgot, a dolog legjobb része ugyanis az ugrás utáni "húbazmeg megcsináltam :D" fíling volt.. magát az ugrást másodszorra, harmadszorra biztos jobban élveztem volna, de nem került rá sor, mert elkezdett esni, így visszaúsztam a házhoz és betoltam egy sört, amit most asszem tényleg megérdemeltem, aztán már nem mentünk át többet arra az oldalra.. Amint kicsit jobb lett az idő, megint visszamentünk úszkálni, labdázni, Indy kutyát megtanítottuk úszni, Leah alig hitt a szemének :) Közben esett, elállt, esett, elállt, de a vízben jó meleg volt és nekünk nagyon nem akaródzott kijönni.. Később csapódtak Annáék is, aztán amíg Sjirk sütögetett, mi pedig küldtünk egy kanyart a folyón, aztán ettünk, ittunk, beszélgettünk, punnyadtunk és végül jól hazajöttünk. Ez a nap is egy élmény volt, az ugrást meg nem lehet elmesélni, csak átélni.. Szóval ha valaki éppen a Woronora folyónál járna, irány a Jockeys Cap és a suicide jump.. felmenni kötelező, leugrani pedig ajánlott.. :P
Sajna az ugrás nem lett megörökítve, mivel úszva közelítettük meg a sziklát, viszont mások ezt már megtették: video.