az eleje jól kezdődött egy laza hajnali 5 órás keléssel (4 óra alvás után), ugyanis - adri memóriaistennőn kívül - mindenki úgy emlékezett, hogy 7.30kor indul a gépünk.. a reptéren aztán hiába kerestük a check-in-t, 1 óra dekkolás után nyitottak csak ki.. addig szendvicseztünk, eszmét cseréltünk és próbáltuk elképzelni az elképzelhetetlent.. mien is 26 órát repülni vhova és különben is mibe vágtunk bele..
az út londonig sima volt, a 32kg-s bőröndöt szó nélkül benyelték, az egyetlen zavaró tényező zolika és abigél tesztoszteron-túltermeléses gülüszemű anyukája volt, aki ötpercenként figyelmeztette utóljára gyerekeit, kb olyan hangerővel, hogy az 5cm vastag biztonsági kilátóablak is beleremegett.. a gépen zolikáék előre ültek, és mielőtt hálát adhattunk volna ezért a sorsnak, kiderült, hogy elölről és hátulról szendvicsbe fogott minket két másik kisgyerekes család, (ha lehet még rondább szülőkkel és még rosszabb gyerekekkel) akik ordítóversenyt rendeztek a félnaposnak tűnő kétórás út alatt..
lustaságból (fáradtságból) hagytuk előremenni a sietőseket és inkább pihiztünk és bevásároltunk, ami annyira jól sikerült, h majdnem bemondatták a nevünket..
leülés után persze még röpke két órát állt a gép valami üzemanyagtöltési probléma miatt, lájtos 35 fokkal az utastérben, ugyanis a légkondi álló helyzetben annyira nem bírta a strapát, a hangulatot a személyzet jeges vízzel próbálta több-kevesebb sikerrel kezelni..persze nem volt olyan mázlink, hogy ketten kapjunk egy 3as ülést, így egy 2m magas gyerek mellett kicsit féloldalasan töltöttem a következő tizenegynéhány órát.. adrinak már beszálláskor tömegfóbiája lett, ez javult,
viszont a megnyugtatásában nem segítettek az etetésekkor óraműpontossággal érkező, mindent a nyakunkbaborító légáramlatok (aka turbulencia).. szingapúr felé 2x rázódtunk végig, néha már azt néztük, h mikor szakad le a szárny.. a kaja szerintem tűrhető volt, adri megszívta a cukormentes menüvel.. az útra amúgy leginkább az elgémberedés és az unatkozás volt a jellemző, 29 óra ülés alatt nem lehet (ill. szabad) semmi olyat csinálni, amitől jobban érezné magát az ember.. lehet dumálgatni, meg lehet nézni pár filmet, hallgatni sok órányi mp3at, közben könyvet, újságot olvasgatni, enni, dumálgatni, és megint megnézni pár filmet.. a végén a legszórakoztatóbbnak az útvonal csatorna bizonyult, amin félkómásan néztük, ahogy percről percre rövidül a hátralevő szenvedés.. taiföld, malajzia és szingapúr szép volt, majdnem végig láttuk a tengerpartot, oda mindenképpen el kell menni egyszer.. kuala lumpur iszonyat jól nézett ki föntről!
szingapúrban letereltek minket a gépről hogy átszkenneljék a csomagokat, elvegyék a gépről hozott italokat, amiket ugye nem szabad visszavinni, és fél óra várás után visszaküldtek.. úgynevezett technikai stop volt, úgyhogy tökre értékelte mindenki.. innentől másik csapat vitte tovább a gépet, az utasok többnyire maradtak, csak páran szálltak ki szingapúrban..
felszálláskor hihetetlen volt a szingapúrnál levő szigetek látványa. terveztük, h visszafele megállunk ott, de arra is csak technikai stop lesz, és nem szakíthatjuk meg az utat.. kár, legközelebb nem így szervezzük.. :S
a szingapúr-sydney útvonal már tényleg a szenvedés jegyében telt, etetéskor a szokásos turbulencia rázott szét minket, a 6 órás útból majdnem 4et sikerült aludni is, igaz félórás-órás szakaszokban.. most kaptunk először képet az ország méretéről.. 980km/h sebességgel is több, mint 6 óra alatt jutottunk el az északi partról sydneybe, most először gondolkoztunk el azon, h biztosan körbe akarjuk-e autózni az egészet..
magyar időszámítás szerint délben, helyi idő szerint 8kor megérkeztünk sydney-be!!kilépéskor simán kijutottunk, még a csomagjainkat se pakolták szét, sőt a kajákat se vették el, ami alapból kész csoda ausztráliában..
anna, leah, mia vártak a reptéren, nagyon aranyosak, vidámak és izgatottak voltak.. elvittek kajálni egy pizzeriába, ahol sjirk és jan vártak már ránk.. itt futott át először igazán az agyamon, hogy..
..hihetetlen, de itt vagyunk SYDNEYBEN!!!
2 megjegyzés:
szia Gábor, az előbb hagytuk abba a beszélgetést, és most olvastam el a blogodat. Kicsit rendszertelennek tűnik a szöveg, de csak most látom, hogy ezt lentről fölfelé kell olvasni, ez a számomra újdonság.
Örülök, hogy hallottam felőled, hogy a fáradtságtól eltekintve jól vagy. Ami a jetlag-et illeti, annak idején, 93-ban pár nap alatt túl voltam rajta: erőltettem, hogy ottani idő szerint nappal fönt legyek és éjszaka aludjak. Ezt javaslom neked is! És ne éjjel 1-kor kukorékolj és kommunikálj!
Megjegyzés küldése