tikktakk

Hát igen...
Elég durva itt lenni...Ma megvolt az első-hangsúlyozom: ELSŐ-napunk Sydneyben.Nem mondanám,h sok mindent felfogtam belőle,de azért majdnem jó volt.Aludtam kb 8 órát,ami kész felüdülés volt a hullafáradtsg után.Elvittek minket reggelizni,ahol sikerült megtudnom pár gusztustalan kajának a nevét és h humuszt(az egy zöld trutyi,ami mily meglepő,zöldségekből van összemixelve és rákenve a kajára) is esznek a szendvicsek mellé...:p Azon gondolkoztam egész nap,h mit is akarok én magammal kezdeni.Őszintén fogalmam sincs.Angolul nem tok normálisan,van egy érettségim,sose dolgoztam...De mind1,az álmom teljesüli látszik.
A család aranyos,mindenki mosolyog,mindenki beszél és várja,h kommunikáljak.Csak sajnos ennyi idegen között annyira nem buli.Néha belemeredek a semmibe és kívánom,h otthon legyek,ahol én is tartozom vhova...Egyre több ismeretlen kerül be a képbe és csak sodródom,mosolygok és várok...Jobb lesz ez idővel,csak ahhoz türelem kell...Amiből mindig kevés volt...Más!
Voltunk bevásárolni...:) Annyi cucc ismeretlen számomra,h kb egy fél napot eljárkáltam volna,ha nem vok fáradt.Vettünk magunknak kinti SIMkártyát és így végre megszereztem életem első szőke számát!:P Már csak a telefonomat kéne megtalálni és az maga lenne a paradicsom!!!:D De tudom,mindent a maga idejében és csak lépésről lépésre.Kerestünk ma környékeket,ahol tudunk bérelni kecót és remélem,h találunk is...A kutyás vágyam nem biztos,h össze fog jönni,mert nem szeretnék pókok martaléka lenni...:D Jajjj és veszünk tütüt is,h tudjunk végre mások nélkül is mozogni,bár remélem,h nem fogun állandóan szembesávban közlekedni megszokásból!!!;p
Így negyed3 felé kezdek viszont belassulni és megyek aludni,feltéve,ha drága egyetlen szerelmem hajlandó lesz kikapcsolni magát és a gépét... pussz mindenki
u.i.:itt 2:09 van...hajnal... :)