parramatta

Szépen lassan telnek a napjaink és egyre jobban kiismerjük magunkat Sydney bizonyos részein.Persze az egyértelmű,hogy nem az általunk lakott régióban tájékozódunk,hanem jó messze,valahol az álomlakásunk környékénél.Apropó álomlakás...Soha életemben nem hittem,h ekkora szívás lakást keresni.Mondok egy példát:szeretnénk egy egyszobás kuckót,normális fürdőszobával,berendezéssel,lehetőleg az óceánpartnál,ahol lehet kutyát tartani(most így elnézve komolyan nem értem,h mit vártam...ilyen lakás nincs 400dolcsi alatt...).Találunk végre valahára egyet,ami jajdenagyonszép és várjuk,h végre valaki méltóztasson már felemelni a kagylót az ingatlanirodában ,majd egy kedves hang diplomatikusan közli,h kurvára lecsúsztunk a kecóról.FANTASZTIKUS!De töretlen a lelkesedésünk,mert sztem megfelelő ösztönzést kapunk...Bizony.Visítva menekülnék ebből a lyukból,ahol már nem csak 1 Bélát találtunk,de Gábor beszámolt vmi szürke,madárpók méretű szőrös izéről,ami nagyon félelmetesen néz ki,de nem bánt...Köszi...Inkább nem szeretném látni.Mindegy.Ismét megtanultam értékelni az élet apró örömeit,mint melegvíz,ágy,1000éves melegítőventillátor...Bizony,anyukám tutira büszke lenne rám,h mennyire össze tom szorítani a fogamat és egy fürtös angyalka hajmaradványai között fürdöm napról napra!!!ÉS NINCS AZ AZ ISTEN,H ÉN KITAKARÍTSAM AZT A FÜRDŐSZOBÁT!:) Más.
Gabicám említette nem sokkal ezelőtt,h mennyire csodálatos képességgel vagyunk megáldva...Az eltévedés képességével.Az semmi,h Sydneyben eltévedünk,mert kb életünkben nem használtunk még kistérképet,de amikor már GPS segítségével is megszívjuk és kikötünk falun...Sztem ez igenis képesség kérdése.:D Történet a következő:
A szokásos-és mindenki szerint káros-életvitelünket folytatva tegnap éjszaka nem aludtunk és 4 óra környékén kitaláltam,h mennyire jó lenne megnézni egy napfelkeltét az óceánpartról...Hűű,hát mondanom sem kell sztem,h mennyire fellelkesültünk ezen és Gabica nagyon mániákus gépmegszállottként feltöltötte Ausztrália térképét a PDA-ra.Ennek még én is láttam hasznát,mert végre nem a hangyányi betűket kell bogarásznom a térképen,hanem ESETLEG nézhetem a várost is.(Néha annyira naiv vagyok... :p)
Beállítottuk nagy nehezen a GPS-t,hogy vigyen minket az óceánpart egyik utcájába,ahonnan majd szépen lesétálunk a homokos partra és kettecskén végignézzük,ahogy a Nap sugarai átvilágítják a felhőket és élénkre festik az óceán vizét...Faszt!(tudom,h sokat káromkodom,bocsánat mind2 anyukától)
Rozi(ő a mi GPS-ünk),elvitt minket vmi hóthalálos messzeségbe egy Isten háta mögötti helyre,amit Parramattának hívnak és nem hogy nincsen óceánpart,de röpke 30 km-re van Sydneytől.Ez volt az a perc,amikor csöndben megállapítottam magamban,h hahahhaaaaa,jól megszívtad drágám a gépmániáddal és megérdemled,mert lecserélted a te ÁLLÍTÓLAGOS SZERELMEDET,aki állhatatosan végigkalauzolt az elmúlt napokban minden kis utcán,h hazaérhess és végre aludhass, egy kis elektromos kütyüre,aki ráadásul szenilis és megbízhatatlan!De mind1.A romantika és esztétikum helyett végigszívhattuk a reggeli csúcsdugót az autópályán és megnézhettem a napfelkeltét néhány kamion takarásában...ÉS mintha ez nem lenne elég,Roziba betápláltuk,h vigyen minket haza,de ő megint vmi más csodát próbált tenni és elkalauzolt egy másik város felé,amit persze észre se vettünk(bár kicsit gyanús volt,h egy elágazásnál nem a Sydney felé vezető úton mentünk tovább...),de a nagytérkép a lábam elé esett és észrevettem,h megint potyautat csináltunk volna,ha vki nem akarja,h végre ágyba kerüljünk...Jajjjj,de szépen reggel 7re hazaértünk(jelzem,5kor indultunk el és az óceánpart egy laza 20perces út),beájultunk és fel is keltünk du.És most álmos vok és mek aludni,szal köszönöm mindenkinek,aki hajlandó volt végigolvasni a panaszaimat!pussz