a pontpontpont

Nehéz minden nap új témát találni,h blogot írjak,de mára is sikerült egy jót találnom...Persze nem feltétlenül lesz mindenkinek izgalmas,de kétség kívül el fgojátok olvasni,mert tudom,h hiányzom...És Gabica is,mert róla is lesz szó...:D
A mai téma a kajaaaa...
A rendszertelen étkezés volt az általános otthon és ez olyan sokat itt sem változott.Az első időkben,bárki,aki más környezetbe kerül,minden új fincsit egyszerre akar magába tömni és ennek általában nincs jó vége... :p
Mi is egy egész hónapon keresztül zabáltunk és meg is lett az eredménye minden szempontból.Gyomorfájás,sohatöbbetnemakarokenni érzés,gyomortágulás,h még éhesebbek legyünk,de a legfontosabb,h így legalább megtudtuk,h mi jóóó...
Kezdem a reggelivel.Mindenki nagy örömére,ismét elkezdtem reggelizni és ez tényleg csudijó,mert nem kávé és cigiíz van a számban fél napon keresztül...
A lekvárunk megmaradt az otthoni márka,de itt áttértünk a málnásra,ami isteni.Találtunk még mézes,füstölt sonkát(elég furcsák a hentespultok...Grammban kell kérni a cuccot és a felvágottak cafatokban vannak.Vannak előre bepácolt husik,amik annyira nem jók,mint amennyire guszták...) és olyan lapsajtot,ami light sajt,de hihetetlenül finom...Általában ez a három képezi a reggelit pirítóson...Apropó kenyér...Van egy kedvenc pékségünk,ahol mindig veszünk teljes kiörlésű kenyeret,amit olyan vastagságúra szeletelnek neked,amilyenre kéred...Viszont,amikor nem tudunk hozzájutni,akkor bezúzunk helga kenyeréért,ami annyira puha,h tényleg nem tudsz néha lekattanni róla...
A napközbeni kajázások a müzlik jegyében telnek,amikről már írtam...És nem hittem,h megunhatóak,de sajnos azok...Van még egy nagy kedvencem,az a cukormentes étcsoki,ami olyan,mint a legdrágább svájci csoda...nyammmm...A boltunk ráadásul gyárt jópár nagyon zsír dologt,amikor közül a nagy kedvenc,az a mézes-almás puszedliszerű sütike...Baromi finom...A fagyikínálatuk cukormentes téren elég gyér,de utóbbi éveim első vaníliafagyiját itt ettem,ami ráadásul ízlett is...:D
Az ebéd következik...:) Ugyebár beálltam a konyhatündér szerepébe,és kiélem a kreativitásomat a kajacsinálásban...A husik és tészták világában mozgunk...A husi nem nagy cucc,mindig mást kell rányomni és cső.A tésztakészítés se nagy dolog,szal az ebéd nem vmi izgi téma.Max annyi megemlítenivalóm van,h rákattantam az instanttészták csirkés változatára...Ez is egy új korszak kezdete...(És mennyi volt már:pizzaszósz mindenhez,chili mindenhez,olvasztott mackósajt mindenhez...) :D
Az uzsi is müzli vagy a mézes-almás fincsi.Ráadásul itt nagyon durva chipsek vannak...Evett pl már bárki limeos-borsosat?Vagy mézes-szójásat?Kurva jó cuccok...Eleinte elég bizarr,de már azon a határon mozog,h úgy érzed,ki kell próbálni...És igeeeeeeen...Isteni... <3
Amik még nagyon jók,azok a joghurtok.A edvencünk talán amézes-banános vagy a sajtotorta ízű...Nem tudjuk soha eldönteni,mindig éppen az,amelyiket esszük...:p Ráadásul jó nagy bödönökben árulják és megérik a pénzüket... :D
Amik még ilyen nasiszinten vannak például a sajtok.2 érdekességet találtunk eddig:barackos-mandulás és fokhagymás-zöldfűszeres...Hihetetlenül jók...És ne hagyjuk ki Gabica kedvenceit,mint a többi instant csoda(marhás,csirkés,thai),a bádogos levesek marhából és a halkonzervek...Ráadásul csak spórolásképpen találtunk husiszószokat,amkkel pikk-pakk készen van az adott napi étek...:)
És áttérnék a piaszekcióra.Ugyebár a víz pótolhatatlan és sikerült is találnuk egy megfelelőt minden szempontból.A másik vizünk az vitaminos és ízesített(mandarinmandarinmandariiiin).Tináéknál ittam egy kurva jó gyümölcslevet,ami mangós-banános volt...Érdekes párosítás,de bárki is találta ki:SZERETLEK! :)
A teák természetesen ismét napjaink részévé váltak,ami nem meglepő egy angol gyarmatnál ugyebár...Mégha nem is olyan szoros már a kötődés...A harcmezőny dobogósai:a sokberrys teám,a karamelles,a csokissütis,amézes-citromos és természetesen az almás-fahéjas...A méz részlegről Gabica jobban tudna mesélni,de már majdnem azt mondhatom én is,h nem lehetnek annyira rosszak,ha minden teát mézzel iszik...:D
Az alkoholok terén elég kemény lemaradásunk van,de mint megtudtuk egy ideje,az itteni borok nagyonis ízletesek,szal végig kell rágnunk magunkat,h lássuk,mennyi az igazságtartalma.A sörösöknek üzenem,h rengeteg sör van!!!Az európaiakon kívül természetesen itteniek is,ezek közül a legszeretettebb az aussiek körében a VB.Nem rossz.De én maradok a Coronitamnál...
Szal egyelőre ennyit tudtam összekapirgálni,remélem okosabb lett mindenki... :D pá

kis kitérő...

Most minden kedves nőtársamhoz írom ezt a blogot.... :)
Gondolom már mindenkinek volt egy komoly kapcsolata,egy bátyja vagy egy apukája...Láttátok már a magukat komolyan vevő embereket visszamenni 5évesbe?Hihetetlen,h megint képesek magukat idáig fejleszteni.Nem tudom,h kinek mien tapasztalata van,de az én kis 5évesem újraélni a teenager kora elejét.Ebben a korban minden kisfiú rákattan a non-stop számítógépezésre,ami még önmagában nem probléma...De láttátok már őket játék közben,ahol megint beleélik magukat a hadvezért szerepébe,mint amikor kiscsákóval meg fakarddal ütöttek-vágtak minden utukba kerülőt???Hihetetlen transzformáció.Az én 29 éves gyermekem most éli sokadjára ezt az időszakot és félelmetes...Ül a kényelmetlen fapadon a plazmatv előtt és vezeti a kis csapatát,h megmentse a világot a legújabb gonosztól.Közben anyázik,ha nem tud legyőzni valakit,nevet,ha menyert egy csatát és azon ügyködik,h hogyan fejlessze halálosra a katonáit...Asszem a kalandjátékok megfelelőek arra a célra,ha szeretnél kicsit magaddal foglalkozni.Néha ugyan felhívja a figyelmedet pár dologra és azt kiabálja,h "hűűű,azt nézd meg" vagy "úúú,ez durva volt"...Te pedig csendesen annyit mondasz,h ühüm és már csinálhatod is tovább amit akarsz.
Édes,ahogy leköti a játék és asszem ilyenkor szerethető minden pasi leginkább...<3 :D
Nem ő az egyetlen amúgy,akinél ezt tapasztaltam,de asszem az a korosztály,aki az elektronika idejében nőtt fel,az soha nem tudja elfelejteni a stratégiai játékok izgalmát,a lövöldözős játékok mámorát,amikor vért ontasz minden élőből...
Jó felkészülni arra,h amikor majd akkora lesz a gyerekem,h képes legyen feérni a billentyűzetet és elegem lesz belőle,veszek neki vmi számítógépes csodát és le van kötelezve egy életre,h mekkora csodálatos nőt sodort az élet hozzá... :D

megint itt...

Na,íme ismét vok én is...
Szereztem egy kis lélegzetvételű könyvet magamnak dan brown-tól(csak 500 oldal),amit el fogok olvasni és lehet fogadásokat kötni,h meddig fogok vele szenvedni... :D
Ancikáknak köszi a csomagot,megjött,a másikat meg várjuk szorgalommal... :p
A mai téma,amit muszáj kiadnom magamból az Sydney gáz oldala...(a cinizmusom néha olyan,mint egy elfojtott vulkán és....bámmm...)
Tehát:
Kezdem az autós dolgoknál.Az emberek nagyon óvatosan,lassan és aránylag udvariasan vezetnek(ezalatt azt értem,h a mercis,bmw-s,audis seggfejek is beengednek maguk elé!)
Az abszolút katasztrófa viszont a taxis életforma.A srácok nem elég,h bénák és kb. megfordulni nem bírnak egy utcán,de ha leiinti őket valaki, akkor satufékkel is megállnak előtted és te k. anyádat,ha beléjük koccansz... :)Aki a magyar feelinghez van szokva,annak kész sírógörcs,h nem tépnek ezerrel és nem lehet normálisan haladni.De az tényleg nem egy utsó dolog,h itt soha nem kell sietni.
Az utcák érdekesek...Nem mindig van kiírva,h mien utcára kanyarodsz be,de rengeteg helyen nem is lehet bekanyarodni.Az elején,amikor még nem ismeri vki a várost,hatalmas szívás.Ahol ésszerűen lehetne pl balrafordulni,ott ki van téve a kis tábla,h ne is álmodj róla,de csak,h igazán szarul érezd magad,még egy jó darab útszakaszon nem is lehet fordulni.A belváros meg kész katasztrófa,ha nincs gps-ed vagy térképed(és egy Adrid,h navigáljon,amikor 12szer elcseszed az irányt...<3)
A parkolásnál ők komolyan veszik,ha tilosban parkolsz és olyan 180 dolcsinál kezdődik a bünti... :S A legekményebb az,h szar táblák vannak,mint 1P,2P,4P és ameddig el nem magyarázza neked egy helyi,h ez azt jelenti,h hány órát állhatsz egy adott helyen,addig simán megbüntetnek egy párszor,mert ilyen otthon nincs (és remélem,h nem is lesz).Plusz a legtöbb helyen oda van alá írva, ticket,ott drága állni...És TÉNYLEG megbüntetnek,ha nem tartod be,h pl 10am-2pm-ig várakozhatsz,de ha ezt túlléped,mert beszorultál egy próbafülkébe és imész 10 perc múlva,akkorra már ott díszeleg egy szép,sárga cetli azzal,h menj és fizess neik 180 dollárt,mert nem akkor álltál ott,amikor szabad,hanem mondjuk átcsúsztál a loading time-ba.(komolyan,az emberek itt sose sietnek és mindig időre odaérnek?kurva sokat kéne tanulnunk még tőlük...:p)
Ami számomra teljesen érthetetlen,h miért nem lehet a szupermarketekben alkoholt kapni.Az ausztrálok isznak annyit,mint a brittek és mint tudjuk,a magyarok is tudnak inni mértéktelenül...Tehát pont egy ilyen alkesz nép nem képes beépíteni a boltba bárminemű szeszes italt,h ne kelljen külön elmenned egy liquor store-ba,h ihass egy sört...ááááá
És elérkeztem a kedvenc részemhez.Amint megérkeztünk,azt hittem,h csak szar helyen lakunk,de rá kellett döbbenjek,h az emberek mindenhol borzalmasan öltözködnek.Magyarországon megszoktam,h ha tucatdivat is van,legalább ritka,h vki egy pink felsőt felvesz egy kislibazöld harisnyához,ami fölött egy mamiszoknya van és hozzá egy szőrös kabátka a szivárvány színeivel...
Annyira kemény,h itt azt se vennék észre,ha meztelenül rohangálnál közöttük.A pasik cicanadrágban és rózsaszínű tangapapucsban flangálnak,a haditengerészet vmi bugyiszerűt hord sapka helyett...És a csajok...Ez a leggázabb.Akkora darab csülkökre húznak fel miniszoknyát,h nagyim kb teljes magabiztossággal horhatná őket.A sulisoknak kötelező az egyengönc és botrány,h úgy néznek ki ettől,mint a kiscserkészek.A fancia,kilencujjú fodrász hapsi is mondta,h mióta ideköltözött(kb 20éve),nem látott még igazán csinos aussiet és egyre csak romlik.Akkora izlésficamuk van,h már vicces.A párok is elég kemények.Tegnap pl Jackieék fellépésén láttunk egy csajt rambókendővel a fején(bordó),hozzá egy mini,nyáriruhát(15 fok volt és a ruha világos zöldeskékeslila),hozzá egy olyan karral,mint az én combom.A pasija karja kisebb volt,olyan átlag női méretű és vmivel alacsonyabb is volt,ami alapvetően nem lett vna baj,csak asszem ebben a kapcsolatban ő volt a kislány...:D Elhatároztam,h készítek egy kis összeállítást a kedvenceinkből,szal csináluk még képeket és ne hagyjátok ki,mert élmény lesz...De addig is tudja meg mindenki,h ezektől függetlenül hihetetlenül jófejek az ausztrálok és ez egy olyan hely,ahol egyszer majd szívesen élnénk...(anya,az még később lesz!!!)
Érdemes mindenkinek ellátogatnia és meggyőzödni,h neki mien problémái vannak és rá fog jönni,h tökre eltörpül 1 hónap után és ő is lassabban kezd vezetni,nem parkol tilosban,mosolyog az emberekre és leszarja,ha nem passzol össze a cipője a pólójával... :D

csak a tenger..

új kedvenc helyet találtam a feltöltődéshez, a south head északi csücskénél, watsons bayben.. ki lehet ülni a tengerbe nyúló sziklákra, olvasgatni, napozni.. alig ismerik a helyet, csak néhány eltévedt horgász jön ki ide.. megnyugtató tengerzúgás, hihetetlen naplemente, messze az öböl túloldalán a felhőkarcolók és a harbour bridge körvonala.. kicsit olyan a feeling, mintha buda egy nyugodt pontjáról néznénk át a pesti káoszra..

katoomba

egyre beljebb és beljebb merészkedünk a kontinensbe, ma felmentünk a blue mountains-ba, azon belül is katoomba városába.. kb. 120km autózás után felértünk a városkába, egész úton fák és kisebb síkságok között vezetett az út, semmi érdekes nem volt az úton, útközben azon gondolkoztam, hogy vajon miért ilyen felkapott a hely.. igaz, a tipikus fura ausztrál növényzet elég látványos volt, de egészen a városka végéig sejteni se lehetett, hogy milyen lélegzetelállító látványt találunk fönt..

a kb 1000km-el a tengerszint felett fekvő városkán gyorsan keresztülgurultunk és leszúrtuk a kocsit pár utcával a kilátó előtt.. már a parkolóhely keresésekor is brutális kilátás tárult elénk, de az igazi döbbenet akkor volt, amikor kisétáltunk a kilátóponthoz.. balra az aboriginalok által három nővérnek elnevezett sziklacsoport (kb toronyház méretűek), szemben furcsán, függőlegesen töredezett sziklafalak, akkora völgyekkel, amilyenekhez foghatót még soha életemben nem láttam.. a völgyekben a növényzet olyan sűrű volt, hogy nagy zöld bolyhos takaróként terítette be az egyenetlen talajt.. teljesen más dimenziók vannak itt, mint magyarországon.. sehol nem volt még ilyen térérzetem, hihetetlen fíling volt ott állni.. legszívesebben felkaptam volna egy siklkóernyőt és körberepültem volna az egészet..

a hegyoldalban turistaút vezet végig, lélegzetelállító kilátással, igaz ebből csak olyan fél órányit jártunk meg, se ruhailag se kajakészlettel nem készültünk kirándulásra.. kocsival körbeautóztuk a helyet, megálltunk majdnem minden kilátóhelyen és magunkba szívtuk a tiszta, friss és meleg erdei levegőt..

két zavaró dolog volt, az egyik valami tücsökféle fülsüketítő ciripelése, ami hullámokban, ritmikusan szólt, de ezt egy óra alatt meg lehetett szokni és utána már föl se tűnt (igen, ez semmi nem volt a kakaduk idegbeteg rikácsolásához képest).. a másik amit viszont nem lehetett megszokni, az a rengeteg légy, amik láthatóan az embereken érezték legjobban magukat.. emberenként 4-5 légy folyamatos elfoglaltságot jelentett, főleg mivel a kedvenc célpontjuk a fül a szem és az orr.. pár kínai tourist pulcsit tekert a fejére, a többiek erőből csapkodtak :) vicces volt..

a szelesebb helyeken szerencsére nem voltak annyian (se legyek, se kínai touristok), és ahogy lejjebb ment a nap, mindenhol egész tűrhető lett az állapot.. végigautóztuk a környéket, teljesen más, semmi eddigihez nem hasonlítható növényzet volt, mesebeli kanyargós kis hegyi úttal, már csak egy cabrio kellett volna, hogy a lehető legközelebb kerülhessünk a természethez.. visszafelé Adri vezetett le a hegyről, szép óvatosan és nagyon ügyesen.. annyira jó volt, hogy simán végigfotóztam mellette az utat, de jöjjenek a képek, asszem ismét magukért beszélnek:

állatország ausztráliában :D

Ma voltunk ismét Manlyben. Most a bérautónkkal tettük meg az utat és még így is szép volt.Rádöbbentünk pl,h Manly nem csak egy utcából és 2 tengerpartból áll. Tehát...
A múltkor is rákattantam,h menjünk óceánvilágba,de akkor nem volt idő,most viszont gyermeki énem előbukkant és nyert.Tehát nem lesz nehéz kitalálni,mi volt a mai programunk!!!:D
Otthon már voltam a tropicariumban.Ez is olyan volt,de itt volt pár érdekesség,amit nem is szeretnék otthon még csak egy vastag plexiüvegen keresztül sem látni...De nem szaladjunk ennyire előre. :p
Na,egy kedves csajszi kért tőlünk sok pénzt,h biztonságosan nézhessünk veszélyes állatokat és mi befizettünk.Elindultunk egy kör alakú helységben,ahol minden akváriumban volt néhány érdekes,visszataszító,szép,szokatlan,aranyos vagy mikor milyen hal.Megtaláltam pl a puszihalamat,amit még ezer éve neveztem el így és kiderült,h ő a pillangóhal...Szal tapsikolva felpörögtem és ittam magamba a látványt.Elolvastunk egy ismeretterjesztőt a tüskehalakról,amik párzási időszakban a legveszélyesebbek és a legfinomabbak és a mérgüket woodoo varázslatokhoz használták a legendák szerint.Ezeknek a kis nyálkás dögöknek elég vicces mérgük van,mert ha szarul készítik el kajának őket,akkor gyakorlatilag halálosak lehetnek.(nem ők az egyetlen halálos óment képviselők...:S)
Na,a kör alakú teremmel végezve(igen,csináltunk egy rakat képet,amit majd fel is fogunk rakni,de korlátozott a netünk és ezt innen nem lehet megtenni) átmentünk az elágazó terembe,ahol feljebb a hüllők,lejjebb meg a cápák voltak megnézhetőek.he.
Ebben az elágazási pontban találtam meg életem második halát,ami megtetszett egy kb kisujjnyi(lányméretű) lény személyében,akiről sok képet csináltattam Gabica örömére:D!!!
A felső szinten folytattuk sétánkat és amint felértünk a lépcsőn,szép piros betűkkel felpingálva beleordított az arcomba,h itt pihizik a terráriumban a világ 5. legmérgesebb kígyója,ami Sydneyben is megtalálható.Annnnnnnyira jó.De ezzel még tökre nem ért véget a buli,mert a 4.,a 3., a 2., és az első legsunyibb kis teremtménye is ott leledzett a plexi mögött.Ezek közül a második legmérgesebb is szeret kígyózni a kertek alatt és rohadt agresszív,szal üljön ki mindenki egy sörrel a kerti székekbe és élvezze a kígyóharapást...Amúgy annyira gonosz fejük van.És nem is látszott mindegyik olyan jól,mert ugyebár amilyen jófejek,sokat vannak egy helyben,h várják a hamit.Csak a poén kedvéért,kiállítottak egy kis teszteredményt is összehasonlítási alapként.1 kiló egeren kísérleteztek és a leghalálosabb mérgú kígyó,ami az itteni sivatagban kúszik a porban,kb 1 mm-nyi méreggel ki tud nyírni 1 kg egeret.Mindenki matekozza ki,h mekkora egy kémcső aljában 1(az egyet képzeljétek óriásinak,sok felkiáltójellel)mm és gondoljon bele,h ő hány kiló.Az a tigriskígyó v mi,ami itt is siklik felénk,már 3 mm méreggel öl meg ue egeret.Annyira barátságosak,nem?
Miután kiakadtam és lehiggadtam,továbbmentünk gekkókat meg hasonló aranyosabb hüllőket nézegetni.Furcsa módon,ők annyira nem voltak maradandóak,mint ezek a kis szörnyek.ÉS csak h ne érjen véget a mese,megnéztük a pókokat.Többek közt az a pók,amiről képet is mutattunk,kiderült,h mégsem annyira ártalmatlan és irritatív mérge van,ami fehérjét bont,csak nem halálos adagban.ÉS megnézhettük a vörös hátú és a sydney-i tunnel pókot,amik mind2-en halálosak és találjátok ki,h merre élnek?Hát persze,h itt.Sőt az a szemét kis tunnel pók CSAK Sydneyben él.Mindegy,elolvastuk,h mi a teendő csípéskor,szal sztem egy életre megjegyeztem,h mien dolgokat kell nyomatni és mien tünetek vannak és a 000-t kell tárcsázni...Naaaa....Befejeztem a gusztustalan részt,most jön a hűűűű,azt nézd és a Gabicagabicagyeremárésnézdmeg!!!!
Bementünk a cápás teremben és megnéztünk pár állkapcsot.A nagy fehér cápa,amelyik olyan híres tényleg egy rohadék.Nem elég,h akkora állkapcsa van,h kb a derekam beférne a szájába erőlködés nélkül,de arra megy,h minél nagyobb traumát okozzon.Ezek után magyarázza meg nekem vki,h a cápák olyan kurva jó állatok.Mindegy.A helyen minden kedves sokfogúnak volt neve és nem tudom,h tudnak aranyos nevet adni egy ien szemét állatnak,de minden rosszat leszámítva akkor is tagadhatatlanul lenyűgözőek.Felettünk is úszkáltak egy csomót és hihetelen érzés volt,h pár cm-nyi átlátszó fal válasz el attól,h én legyek az aznapi uzsija vmelyiknek.Kajakra jöttek utánunk és méregettek minket,ami elég hátborzongató.Hiába tudod,h nem tud közelebb menni,végigfut az agyadon,h fogok még az óceánban úszni...wrrr...
Na,a képek magukért fognak beszélni és el fogják árulni,h tényleg 5 éves voltam,mert tátott szájjal bámultam mindent.Erről videós bizonyítékok is vannak,szal sajnálom,ha a hangom megtöri a látvány mélységét és azt fogjátok majd hallgatni,h "hűűű,baszki ez hatalmas és olyan a cápa,mintha penészedne"...(sajnálom,TÉNYLEG visszafejlődtem egy kicsit,de a legjobbak egyike,h itt csak mosolyognak és nem néznek érte kattosnak,mert itt mindenki az :p)
Akkora ráját láttam,mint még életemben soha.Sztem simán ráfeküdhettem volna a hátára és úszkálhattunk volna együtt,ha nem ennének meg a cápák közben meg ien apróságok...:D
De viszonyítási alapként készültek erről is képek.Ja és amiben még biztos vagyok,h élőben,testközelből soha nem akarok látni se egy cápát,se egy ekkora ráját áthaladni a fejem fölött!!!

Na,még nem volt vége a napnak,mert felpörögtem a sok élménytől és ezért elmentünk parramata felé autókat nézni.Az az út olyan,mint a Hungária,csak nem annyira nyomvályús,sőt.Rádöbbenhettünk,h az autóárak szinte semmiben nem mások,mint az otthoniak és h dugó van este 6 és 7 között. De mivel Adri pörgött,végigtáncikáltam az utat oda-visszí Gabicám és sok kicsi kínai örömére és most lassan eldőlök a padon és még mindig nem ért véget a nap,mert nem volt parkolóhelyünk és perpill tilosban parkolunk és arrább kell állni és...Nincs több.Szal köszönöm,h lefáraszthattam mindenkit és most megyek tartani a drágámban a lelket,h a számítógép igenis jó dolog és legyen még ereje odébbállni,különben ezt a kocsit már a rendőrség fogja elvinni... Czupp,jóéjt és majd még jelentkezek.Gyakrabban!!! :D

pápá ven...

Ma (v tegnap) ellopták az autónkat. Pff… Elég szar érzés, h 1 hónap csodaország után szembesülnünk kell azzal, h a világon mindenhol vannak köcsög emberek. Igaz, h utáltuk a vent és meg akartunk tőle szabadulni, de sztem nem pont így képzeltük el. Mind1, elmesélem…

Ma mentünk volna a belváros másik részébe, h meghallgassuk megint koncertre, de a sors közbeszólt. Nem elég, h szakadt az eső, villámlott, dörgött meg minden ami kell, de ahogy sétáltunk és nem láttuk a kocsit a helyén, felettébb idiótán éreztük magunkat. Eleinte felmerült, h biztos hülyék vunk és máshova parkoltunk, de sajnos be kellett látnunk, h kivételesen nem szétszórtak vagyunk, hanem frankón nincs meg a kocsi (kb. olyanok lehettünk, mint a „Hé, haver,hol a kocsim” című filmben a két dilettáns főszereplő… :D ).

Mindegy, a szakadó esőben visszacaplattunk a lakásba és Gabica felhívta Leaht, aki elmondta, h itt hogy mennek a rendőrséges dolgok. Remélhetőleg a biztosításunk teljes körű és vissza fogják fizetni a kocsi árát, mert ha nem, akkor kaptunk egy istenesen nagy büdös pofont az élettől… :S

Nagy nehezen megtaláltuk a rendőrséget, ami mellett eddig naponta elhaladtunk, de természetesen nem tűnt fel, és beléptünk…

Egy mosolygós rendőr volt oly drága és felvette az adatokat, és mint megtudhattuk, lengyel eredetű a fél családja… Megírtuk a vallomást, közben belépett egy furcsa idegen, akitől összeszorult a gyomrom és hihetetlenül rossz érzés öntött el. A pasi egész testében reszketett és láthatóan félt (ez akkor tűnt fel, amikor le akartunk ülni és a srác felpattant mellőlünk, mintha bántani akarnánk…). Behívták egy szobába, ahol gondolom felvették az ő sztoriját.

A lényeg, h holnap fel kell hívnunk a biztosítót, h mizu lesz velünk, és mindenki kurvára remélje, h nem vágnak meg minket több ezer dollárral, mert elég nehezen lenne most hip-hop pótolható ez a hiány.

Az is rossz, h kiszolgáltatottnak érzem magam a világ másik felén, ahol nem tudok semmit tenni annak érdekében, h visszakapjuk a tütüt vagy vegyünk egy másikat. Fogalmam sincs, h kinek lehet rinyálni a gyorsabb intézkedés végett és csak ülhetek a babérjaimon, amíg történik valami… Utálok függni vmitől, ami nem rajtam múlik, nem tudom befolyásolni és… Nincs autónk, nincs napszemcsink, nincs térképünk és soha többé nincs Rozink. Szal ma szépen elbúcsúzom magamban szeretett tárgyainktól és visszamek inkább angolul H.P.- olvasni, mert a varázsvilágban tudom, h vki úgyis alkotna gyorsan nekem egy repülő kocsit vagy adna egy seprűt… És amíg nem ebben a világban kattogok, nem kell tudatosítanom magamban, h nem mindig fair az élet… De a jó oldalát nézve, eltűnt egy szar dolog az életünkből, ami soha nem tudott a szivemhez nőni, mert utálnivaló volt. És nem csak nekem… Pápá ven…

biztosító..

felkelés után felhívtuk a biztosítót, ismét felvették az adatokat és most várunk, hogy előkerül-e a kocsi.. ha 14 napon belül nem lesz meg, a biztosító kifizeti a piaci értékét.. addig is kapunk egy ingyen bérautót a hertztől.. egész korrekt szolgáltatást adnak évi 70.000huf (!!) casco+kötelező biztosításért..otthon ennyiből 2 havi full casco nem jönne ki.. de hát valamit valamiért.. itt se olcsó amúgy az élet, csak itt más dolgokért kell másfél-kétszer annyit fizetni.. mindenesetre hétfőn megyünk az ideiglenes autónkért, addig metrózgatunk, meg vonatozunk.. akkorajóó.. :S

van no more.. :(

na ez nem a mi napunk volt.. egész nap álmosak voltunk és szenvedtünk, kínunkban angol feliratos rex felügyelőt néztünk német nyelven.. életem legszarabb krimije volt, szánalmasan szar színészekkel, kiszámítható, unalmas történettel, takarítás helyett mégis elfogadható alternatívának tűnt.. délután tina dobott ránk 1 sms-t, h este buli van a városban, és nézzünk le hozzájuk, fel is írtak listára.. rex felügyelő után rászántuk magunkat az indulásra, pont ekkor kezdődött a legnagyobb vihar, eddigi itttartózkodásunk (ez hány t? :)) alatt.. szaladtunk a szakadó esőben a kocsi felé, és pont bőrig áztunk, mire felfogtuk, hogy a kocsink nincs ott, ahol bundeena után leraktuk.. most mi vagyunk a hülyék, vagy ellopták? gyors tanakodás a szakadó esőben, majd feljöttünk a lakásba, gyors körtelefon, hogy mi a teendő ilyenkor.. leah aszonta, hogy parkolási engedéllyel tutira nem vontatja el a rendőrség az autókat, így kizárásos alapon csakis ellophatták. naccerű.. nincs kocsink, nincs napszemüvegünk, nincs többet gps-ünk (a pda megmaradt, bár tölteni nem fogom tudni) és nincs utazás ausztráliában (bár erről a kocsiban található ágynak nevezett lehajtható ülés mérete, és a kocsi állapota miatt korábban már amúgy is lemondtunk). irány a rendőrség, ahol egy jófej (és igen, ezt is életemben először írom le!) rendőr felvette az adatainkat és írt egy jegyzőkönyvet a holnapi biztosítási ügyintézéshez.. útközben hazafelé megálltunk sörért, mert úgy éreztük, hogy ezt most megérdemeljük, és most itthon ülünk és félóránként rádöbbenünk, hogy nincs autónk, nincs napszemüvegünk és nincs többet rozi.. de hogy ki a fasznak kellhetett ez a szakadt szar 15 éves camper van?! biztosításunk hála istennek van, az ausztrál biztosítási ügyintézésről holnap bővebben.. fuck :S

kisváros :D

Tegnap kicsit kiszakadtunk a mindennapjainkból. Ugyan délután keltünk fel, de végre el is mentünk vhova, ahol még nem voltunk… Bundeenaba. Eleinte oda akartunk költözni, de így utólag örülök, h erről letettünk. Gyönyörű hely, de cirka 1 órára Sydneytől és egy tipikus álmos kisváros. Olyasmi, mint egy miniváros, mert van kb. 10 utcája és minden olyan kicsi (abc, tűzoltóság, sőt, még a tengerpart is…). Az első, ami igazán furcsa volt, azok az utak, amiken keresztül el lehetett oda jutni. Hasonlított az amcsi filmekhez, amikor a városból kiszáguldanak és két oldalt hatalmas, sűrű és sötét növényzet takar el minden kilátást és olyan, mintha be lennél zárva egy pályára, ahonnan nem engednének letérni… A klausztrofóbia után egy kis erdő következett, ahol olyan kanyarok voltak, h még Gabica is betartotta a sebességkorlátozást, mert nem egy helyet láttunk, ahol már valaki látta kárát a gyorshajtásnak (ezek szerint az emberi felelőtlenség világszintű probléma, pedig reménykedtem…). A kanyarok után végre egész jó helyre értünk, ahol fák sokasága vett körül minket és rengeteg furcsa madárhang hallatszott. Igen, a sok fa annyit tesz, h rossz helyen kanyarodtunk be, mert Rozi megint bal lábbal kapcsolódott be. Viszont végre értelmes helyre sikerült kerülni, méghozzá egy nemzeti parkba. Rengeteg táblát láttunk kitéve, amiket akkor nyomatékosítanak, ha árvíz van és végre megértettük, h miért. Az egyetlen út, ami átvezet Bundeena felé, egy kis folyórész fölött megy át és lélegzetelállító, ahogy körbevesz mindent a víz és a sok növény, csak annyi a probléma, h a folyó és a part szintje között kb. 50 cméter a különbség. Na, a lényeg, h innen 5 perc múlva be is futottunk a célállomáshoz és kiköthettünk egy zsákutcában egy dombtetőn, csak h hozzuk a formánkat, ahonnan már majdnem lehetett látni a bícset, de lemenni azt persze már nem lehetett. Szal kocsiba megint be és végre eljutottunk a partra, ahol leraktuk a kis, beteg vent és elindultunk felfedezni, h miért tetszett annyira Leahnak ez a hely. Nem volt nagyon meleg, de már volt kb. 3 család, akik fürödtek (én pulcsiba és hosszú ujjúban pont nem fáztam :D) és napoztak! Lementünk a víz közelébe, mert rájöttem, h ugyan már egy hónapja itt vok, de vízhez még nem értem, szal gyorsan beletapicskoltam (Pancsi annyira élvezné ezt a helyet… Annyit tudna sarazni és csapkodni, amennyit csak egy 1 éves akar… :p). A part nem hosszú, de közvetlenül vannak ide nyíló kertek, szal kis irigységgel megállapíthatom, h rohadt kis mázlisták, akik itt tudnak dögleni néha a világ elől elbújva…

Ami még tetszett, az a kis patak volt, amit az óceán alakított ki magának. Kövekkel kirakott kis rész, ahol a homoknak teljesen más színe van a Naptól és annyira drága anyukáinknak való látvány. Olyan kedves, romantikus, de egyszerűségétől szép és különleges. Miután átugrottam a kis mosást, kijutottunk egy útra, ami egy mólóhoz vezetett. Rég láttam ilyen facölöpöket, amiken sok rétegnyi kagyló, hínár és egyéb vízkütyük vannak, de még mindig tetszik. J A mólót sajnos már befoglalták előttünk, szal gondoltunk egyet és elindultunk a sziklákon át a másik partrészre. Megérte. Megint 5 éves lehettem és mászhattam a sziklákra és én voltam a kapitáááány… Hableány is voltam egy kicsit… Kifeküdtem két sziklára és élveztem, h van Nap… Jajj, annyira jó néha a mesékben élni! :D De ha a valóságot veszem, ez akkor is szép és jó itt lenni. És csak, h mindenki érezze a törődést, mindent kapcsolok szinte vkihez. Pancsié lett az iszap és a pici hullámok, fatheré lett a sok nagy hullám, anyukáké a patak, nagyimé a kis házak egyike, a családé önmagában pedig az, h mindenki ott volt velem és az én szememen keresztül láthatott mindent! J

És Petrát most külön kiemelném, mert neki szántam a pillangót, amit láttam. Pici volt, törékeny, dobálta a szél, de szép volt és kitartó. ÉS ami a legfontosabb, jött egy másik pillangó és segítet neki repülni!!! :D Mert léteznek kivételek és ezt más nem értheti…

Na, bocs mindenkitől a kitérő miatt. Vannak olyan dolgok is, amik nem változnak. Ilyen például az, h kitakarítottunk, mielőtt megesz minket minden dzsuva, de ahogy most a „reggeli” teám mellett körbepillantok, semmit nem értünk vele. És a szétszórtság is megmaradt, mert tegnap is sikeresen megállapítottuk a kocsiban, h nincs nálunk fényképezőgép, de mikor Gabica visszament, h megkeresse, kinyitottam a táskát és láss csodát, megtaláltam. Szal senki ne tartson attól, h hazamegyünk és megváltoztunk, mert reggel még mindig veszekedni fogunk mindenkivel és max. a toleranciaküszöbünk lesz kicsit magasabb egy darabig. Szal mindenki visszakap minket kicsit boldogabban, kiegyensúlyozottabban és barnábban… :p

bundeena

kb 1 hét punnyadás és jól megérdemelt semmittevés után megunva a belvárost, rászántuk magunkat, h nekivágjunk a kontinens felfedezésének! jó 60km-t vezettünk dél felé, úttalan utakon hogy megtudjuk, hova nem költöztünk végülis..
picit több, mint 1,5 óra volt odaérni, eleinte fura külvároson keresztül mentünk, egész aranyos házakkal és tengerparttal, de kicsit szürkébb és pukkantabb környék a megszokott belvárosnál (megjegyzem, h még alulról sem súrolta a budapesten megszokott por és kosz szintet!) .. aztán eltávolodva a parttól elhagytuk a repteret is és kiértünk sydney igazi külvárosába.. na ez tipikusan az a környék, ahol minden túl nyugodt, minden nap eseménytelen, az emberek lassan beleőrülnek az unalmas, teljesen monoton kertvárosi életbe.. a filmekben ilyenkor kezdenek különös körülmények között eltűnni a szomszédok, itt se lepne meg, ha 1-2 ház pincéjében fura dolgok kerülnének elő a fagyasztóból :P
na innen még jó 20 km az autópályán, aztán elértük a nemzeti parkot, ahol még láthatóan csak most ébredezik a természet és az élet is.. még zárva volt a jegyárusító bódé, elvétve találkozunk csak autókkal a kétsávos végtelennek tűnő bozótrengetegen keresztülvezető úton.. kicsit befelhősödött az idő, viszont a felhőkön átszűrődő napsugarak valami egész varázslatos hangulatot adtak az öbölnek, ahova hamarosan megérkeztünk.
na ez a hely tényleg érintetlen, a nyaralóövezettel együtt járó minimális civilizáció szinte semmit sem ártott a tengerpartnak: sziklás és homokos tengerparti részek váltakoznak az őshonos növényzettel. a parti házaknál parkoltunk, és a széles homoksávon keresztül lesétáltunk az öbölpartra.. egy család volt a parton, pár gyerek az öbölben úszkált, és néhányan kutyát sétáltattak.. felmentünk a mólóhoz, a hihetetlen nyugalmat és idilli békét csak egy kínai család zavarta meg, akiknél a kikapcsolódás szerencsére kimerült a parkolóban nyalókázással.. otthagytuk őket és átsétáltunk a sziklás tengerpartra, ami egy másik öbölbe vezetett, kikötött, vízen ringatózó vitorlásokkal és megint ez a semmihez nem hasonlítható nyugalom. napoztunk, fotóztunk, megéheztünk, aztán feltöltődve, de farkaséhesen hazajöttünk..
mostanában kezd megint megjönni a kedvem a zenéléshez és a zeneíráshoz.. este a mixemet csináltam, gyakorlatilag szerkezetkész, csak az utolsó két számmal vagyok gondban.. a héten befejezem.. kíváncsi vagyok, hogy mennyire vevők az ausztrálok a zenémre :)

toooooom....

Éljük a kedves párok hétköznapjait. Néha a pokolba kívánjuk egymást,néha agyonkedveskedjük a másikat,vannak hálószobatitkok is,baszunk takarítani,de ezt leszámítva tök jól megvagyunk.
És ismét éljük a teenagerkorunk fényes pillanatait.Dungeon siege!!!(anyukák és apukák kedvéért,az egy számítógépes játék,ahol fantázialényeket kell gyilkolni és kincseket kell szerezni és küldetéseket kell teljesíteni...szal <3)
Minden nap főzök.(tudom,h ez tényleg nem blogtéma,de ha egyszer annyira jól csinálom...) :D
Na jó,kicsit ausztráliai dolgokról... Voltunk a botanikus kertben.Kicsit Margitsziget hangulata van,de sokkal szebb természetesen,mert kap egy kis spékelést: az óceánt... :p
Nem kellett sokat sétálnunk és már ott is voltunk és mindezt második nekifutásra,ugyani sikerült végighapciznom az utat és zsepi nem volt nálunk,szal felkerekedtünk szerezni vhonnan.Elsétáltunk a belváros felé és hatalmas hely Sydney.Hodály nagy banképületek,hotelek,kávézók,burzsuj éttermek és minden ami ahhoz kell,h nem érezd magad soha elég gazdagnak... :D Elsétáltunk egészen a monorailig(az egy ilyen sci-fi vonat,ami körbemegy a fejed fölött a városon),majd vissza haza.Átmentünk a sydey kórházon is,ami kurva szép.Nem csodálom,h itt mosolyognak az emberek.Náluk itt olyan egy kórház,mint náléunk egy szebb irodaház modern hotel-kórház szobákkal.Itt tényleg meg tudnak gyógyulni az emberek,nálunk meg olyan,mintha elásnák őket...Mind1,jobb téma...
Tehát bégre eljutottunk a botanikus kertbe,ahol minden embert felszólítanak,h hagyja majd el kapuzárás előtt a placcot és ingyen lehet megszemlélni mindent.És senki ne etesse a madarakat,mert szemét kis sunyi dögök és harapnak!!!A parkokban felszólítanak mindenkit,h nyugodtan sétálgasson a füvön,ölelje meg a fákat és érezze jól magát...Pfff...Otthon jó esetben nem jelentenek fel,ha mezitláb sétálgatok a füvön bárhol...:S
Az egyik fát már körbekerítették,mert annyian ölelgették meg nyesztették,h elkezdett halódni...Bárki ölelt már meg fát otthon?
Ohhh,egy gyors kitérő...Ez főleg nőnemű olvasóimnak lesz bónusz.Láttatok már kék,pink vagy zöld tampont?Nagyon keményen néznek ki...:D
A botanikus kertre ismét visszatérve szép meg minden,de nagyon irritatív és a 45. orrfújás után inkább egy kínzókamrához tudtam volna hasonlítani,de Gabica csinált képeket,szal mindenki döntse el,h a távolból milyen szép és milyen hülye vok,h nem élvezem... :D
Kicsit honvágyam van,de tudom,h ha hazamek,ez fog hiányozni...Na,majd írok legközelebb is,mert most mennem ekll C.S.I-t nézni és kalandozni a mucosák felé...
Pussz

tádámm...

Hmm.. Különösebben nincs írnivalóm,de mivel blogot ígértem, betartom a szavamat!Mióta életem első husiját kisütöttem,rákattantam a kajakészítésre…:p

Tegnap csináltam spagettit és ma mézes-mustáros husit…Fogalmam sem volt,h mit csinálok,de baromi lelkes voltam és meg is lett az eredménye…Egész furcsa lett az alkotásom. A méznek teljesen más íze ban itt, mint otthon, köszönhetően a furcsa virágoknak, amiknek sokkal gizdább kinézete és illata van. Tehát amikor először megkóstoltam a friss kaját, nem voltam vmi elégedett magammal. De minél többet ettem belőle, annál fincsibb lett. Hál’ Istennek, Gabicám is volt olyan drága és megdicsérte a főztömet és remélem, h ez szívből is jött neki…:D

Tudom,h ez annyira senkit nem érdekelt, de vannak olyan dolgok, amiket muszáj megosztanom mindenkivel, mert igenis büszke vok magamra és elvárom a fejsimit!:)

Tegnapelőtt voltunk kiskoncerten… Meglepően sokan voltak a helyhez képest, szal igazán büszke lehettem arra, h azokhoz az emberekhez tartozom, akikért csillog mindenki szeme. Rég éreztem ilyet, de már hiányzott a dolog! Imádom Tina hangját, kurvára tetszik a zene is, bár sztem magamtól soha életemben nem hallgattam vna meg őket… Ez a mai fiatalság hülyesége… :p

Nehéz beilleszkedni egy olyan családba, ahol megszakíthatatlan kötelék van az emberek között és ahol látod rajtuk, h nekik teljesen természetes, h mindenkivel kevesek. Ez persze abszolút nem baj, de sztem mindenki szereti azt az érzést, amikor vmi különlegeset harcol ki magának. Én most ezen dolgozom és sztem egész jó úton haladok. Igaz, h vannak komoly akadályok, mint pl. a más anyanyelv, de ez áthidalható! Kezdem jobban érezni magamat, amihez nyílván a saját lakás is hozzátartozik, de az még inkább, h kezdem érezni a kialakuló szeretetet irányomba… Tehát összegezve, egész jó itt, de még jobb lehetne… És mivel ügyes és okos kislány vagyok, tenni fogok a jólétemért… :p

2007.09.29. 19:35