Ma (v tegnap) ellopták az autónkat. Pff… Elég szar érzés, h 1 hónap csodaország után szembesülnünk kell azzal, h a világon mindenhol vannak köcsög emberek. Igaz, h utáltuk a vent és meg akartunk tőle szabadulni, de sztem nem pont így képzeltük el. Mind1, elmesélem…
Ma mentünk volna a belváros másik részébe, h meghallgassuk megint koncertre, de a sors közbeszólt. Nem elég, h szakadt az eső, villámlott, dörgött meg minden ami kell, de ahogy sétáltunk és nem láttuk a kocsit a helyén, felettébb idiótán éreztük magunkat. Eleinte felmerült, h biztos hülyék vunk és máshova parkoltunk, de sajnos be kellett látnunk, h kivételesen nem szétszórtak vagyunk, hanem frankón nincs meg a kocsi (kb. olyanok lehettünk, mint a „Hé, haver,hol a kocsim” című filmben a két dilettáns főszereplő… :D ).
Mindegy, a szakadó esőben visszacaplattunk a lakásba és Gabica felhívta Leaht, aki elmondta, h itt hogy mennek a rendőrséges dolgok. Remélhetőleg a biztosításunk teljes körű és vissza fogják fizetni a kocsi árát, mert ha nem, akkor kaptunk egy istenesen nagy büdös pofont az élettől… :S
Nagy nehezen megtaláltuk a rendőrséget, ami mellett eddig naponta elhaladtunk, de természetesen nem tűnt fel, és beléptünk…
Egy mosolygós rendőr volt oly drága és felvette az adatokat, és mint megtudhattuk, lengyel eredetű a fél családja… Megírtuk a vallomást, közben belépett egy furcsa idegen, akitől összeszorult a gyomrom és hihetetlenül rossz érzés öntött el. A pasi egész testében reszketett és láthatóan félt (ez akkor tűnt fel, amikor le akartunk ülni és a srác felpattant mellőlünk, mintha bántani akarnánk…). Behívták egy szobába, ahol gondolom felvették az ő sztoriját.
A lényeg, h holnap fel kell hívnunk a biztosítót, h mizu lesz velünk, és mindenki kurvára remélje, h nem vágnak meg minket több ezer dollárral, mert elég nehezen lenne most hip-hop pótolható ez a hiány.
Az is rossz, h kiszolgáltatottnak érzem magam a világ másik felén, ahol nem tudok semmit tenni annak érdekében, h visszakapjuk a tütüt vagy vegyünk egy másikat. Fogalmam sincs, h kinek lehet rinyálni a gyorsabb intézkedés végett és csak ülhetek a babérjaimon, amíg történik valami… Utálok függni vmitől, ami nem rajtam múlik, nem tudom befolyásolni és… Nincs autónk, nincs napszemcsink, nincs térképünk és soha többé nincs Rozink. Szal ma szépen elbúcsúzom magamban szeretett tárgyainktól és visszamek inkább angolul H.P.- olvasni, mert a varázsvilágban tudom, h vki úgyis alkotna gyorsan nekem egy repülő kocsit vagy adna egy seprűt… És amíg nem ebben a világban kattogok, nem kell tudatosítanom magamban, h nem mindig fair az élet… De a jó oldalát nézve, eltűnt egy szar dolog az életünkből, ami soha nem tudott a szivemhez nőni, mert utálnivaló volt. És nem csak nekem… Pápá ven…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése