bundeena

kb 1 hét punnyadás és jól megérdemelt semmittevés után megunva a belvárost, rászántuk magunkat, h nekivágjunk a kontinens felfedezésének! jó 60km-t vezettünk dél felé, úttalan utakon hogy megtudjuk, hova nem költöztünk végülis..
picit több, mint 1,5 óra volt odaérni, eleinte fura külvároson keresztül mentünk, egész aranyos házakkal és tengerparttal, de kicsit szürkébb és pukkantabb környék a megszokott belvárosnál (megjegyzem, h még alulról sem súrolta a budapesten megszokott por és kosz szintet!) .. aztán eltávolodva a parttól elhagytuk a repteret is és kiértünk sydney igazi külvárosába.. na ez tipikusan az a környék, ahol minden túl nyugodt, minden nap eseménytelen, az emberek lassan beleőrülnek az unalmas, teljesen monoton kertvárosi életbe.. a filmekben ilyenkor kezdenek különös körülmények között eltűnni a szomszédok, itt se lepne meg, ha 1-2 ház pincéjében fura dolgok kerülnének elő a fagyasztóból :P
na innen még jó 20 km az autópályán, aztán elértük a nemzeti parkot, ahol még láthatóan csak most ébredezik a természet és az élet is.. még zárva volt a jegyárusító bódé, elvétve találkozunk csak autókkal a kétsávos végtelennek tűnő bozótrengetegen keresztülvezető úton.. kicsit befelhősödött az idő, viszont a felhőkön átszűrődő napsugarak valami egész varázslatos hangulatot adtak az öbölnek, ahova hamarosan megérkeztünk.
na ez a hely tényleg érintetlen, a nyaralóövezettel együtt járó minimális civilizáció szinte semmit sem ártott a tengerpartnak: sziklás és homokos tengerparti részek váltakoznak az őshonos növényzettel. a parti házaknál parkoltunk, és a széles homoksávon keresztül lesétáltunk az öbölpartra.. egy család volt a parton, pár gyerek az öbölben úszkált, és néhányan kutyát sétáltattak.. felmentünk a mólóhoz, a hihetetlen nyugalmat és idilli békét csak egy kínai család zavarta meg, akiknél a kikapcsolódás szerencsére kimerült a parkolóban nyalókázással.. otthagytuk őket és átsétáltunk a sziklás tengerpartra, ami egy másik öbölbe vezetett, kikötött, vízen ringatózó vitorlásokkal és megint ez a semmihez nem hasonlítható nyugalom. napoztunk, fotóztunk, megéheztünk, aztán feltöltődve, de farkaséhesen hazajöttünk..
mostanában kezd megint megjönni a kedvem a zenéléshez és a zeneíráshoz.. este a mixemet csináltam, gyakorlatilag szerkezetkész, csak az utolsó két számmal vagyok gondban.. a héten befejezem.. kíváncsi vagyok, hogy mennyire vevők az ausztrálok a zenémre :)