Most minden kedves nőtársamhoz írom ezt a blogot.... :)
Gondolom már mindenkinek volt egy komoly kapcsolata,egy bátyja vagy egy apukája...Láttátok már a magukat komolyan vevő embereket visszamenni 5évesbe?Hihetetlen,h megint képesek magukat idáig fejleszteni.Nem tudom,h kinek mien tapasztalata van,de az én kis 5évesem újraélni a teenager kora elejét.Ebben a korban minden kisfiú rákattan a non-stop számítógépezésre,ami még önmagában nem probléma...De láttátok már őket játék közben,ahol megint beleélik magukat a hadvezért szerepébe,mint amikor kiscsákóval meg fakarddal ütöttek-vágtak minden utukba kerülőt???Hihetetlen transzformáció.Az én 29 éves gyermekem most éli sokadjára ezt az időszakot és félelmetes...Ül a kényelmetlen fapadon a plazmatv előtt és vezeti a kis csapatát,h megmentse a világot a legújabb gonosztól.Közben anyázik,ha nem tud legyőzni valakit,nevet,ha menyert egy csatát és azon ügyködik,h hogyan fejlessze halálosra a katonáit...Asszem a kalandjátékok megfelelőek arra a célra,ha szeretnél kicsit magaddal foglalkozni.Néha ugyan felhívja a figyelmedet pár dologra és azt kiabálja,h "hűűű,azt nézd meg" vagy "úúú,ez durva volt"...Te pedig csendesen annyit mondasz,h ühüm és már csinálhatod is tovább amit akarsz.
Édes,ahogy leköti a játék és asszem ilyenkor szerethető minden pasi leginkább...<3 :D
Nem ő az egyetlen amúgy,akinél ezt tapasztaltam,de asszem az a korosztály,aki az elektronika idejében nőtt fel,az soha nem tudja elfelejteni a stratégiai játékok izgalmát,a lövöldözős játékok mámorát,amikor vért ontasz minden élőből...
Jó felkészülni arra,h amikor majd akkora lesz a gyerekem,h képes legyen feérni a billentyűzetet és elegem lesz belőle,veszek neki vmi számítógépes csodát és le van kötelezve egy életre,h mekkora csodálatos nőt sodort az élet hozzá... :D
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése