katoomba

egyre beljebb és beljebb merészkedünk a kontinensbe, ma felmentünk a blue mountains-ba, azon belül is katoomba városába.. kb. 120km autózás után felértünk a városkába, egész úton fák és kisebb síkságok között vezetett az út, semmi érdekes nem volt az úton, útközben azon gondolkoztam, hogy vajon miért ilyen felkapott a hely.. igaz, a tipikus fura ausztrál növényzet elég látványos volt, de egészen a városka végéig sejteni se lehetett, hogy milyen lélegzetelállító látványt találunk fönt..

a kb 1000km-el a tengerszint felett fekvő városkán gyorsan keresztülgurultunk és leszúrtuk a kocsit pár utcával a kilátó előtt.. már a parkolóhely keresésekor is brutális kilátás tárult elénk, de az igazi döbbenet akkor volt, amikor kisétáltunk a kilátóponthoz.. balra az aboriginalok által három nővérnek elnevezett sziklacsoport (kb toronyház méretűek), szemben furcsán, függőlegesen töredezett sziklafalak, akkora völgyekkel, amilyenekhez foghatót még soha életemben nem láttam.. a völgyekben a növényzet olyan sűrű volt, hogy nagy zöld bolyhos takaróként terítette be az egyenetlen talajt.. teljesen más dimenziók vannak itt, mint magyarországon.. sehol nem volt még ilyen térérzetem, hihetetlen fíling volt ott állni.. legszívesebben felkaptam volna egy siklkóernyőt és körberepültem volna az egészet..

a hegyoldalban turistaút vezet végig, lélegzetelállító kilátással, igaz ebből csak olyan fél órányit jártunk meg, se ruhailag se kajakészlettel nem készültünk kirándulásra.. kocsival körbeautóztuk a helyet, megálltunk majdnem minden kilátóhelyen és magunkba szívtuk a tiszta, friss és meleg erdei levegőt..

két zavaró dolog volt, az egyik valami tücsökféle fülsüketítő ciripelése, ami hullámokban, ritmikusan szólt, de ezt egy óra alatt meg lehetett szokni és utána már föl se tűnt (igen, ez semmi nem volt a kakaduk idegbeteg rikácsolásához képest).. a másik amit viszont nem lehetett megszokni, az a rengeteg légy, amik láthatóan az embereken érezték legjobban magukat.. emberenként 4-5 légy folyamatos elfoglaltságot jelentett, főleg mivel a kedvenc célpontjuk a fül a szem és az orr.. pár kínai tourist pulcsit tekert a fejére, a többiek erőből csapkodtak :) vicces volt..

a szelesebb helyeken szerencsére nem voltak annyian (se legyek, se kínai touristok), és ahogy lejjebb ment a nap, mindenhol egész tűrhető lett az állapot.. végigautóztuk a környéket, teljesen más, semmi eddigihez nem hasonlítható növényzet volt, mesebeli kanyargós kis hegyi úttal, már csak egy cabrio kellett volna, hogy a lehető legközelebb kerülhessünk a természethez.. visszafelé Adri vezetett le a hegyről, szép óvatosan és nagyon ügyesen.. annyira jó volt, hogy simán végigfotóztam mellette az utat, de jöjjenek a képek, asszem ismét magukért beszélnek: